Toti és Erik (az első 2 év)

Szeptember 20-n az ifiúr betöltötte a tekintélyes, 17 hónapos kort, így elmentünk ma megméretkezni. 12 kiló, 82 cm, csinosodik. Írattunk fel D vitamint is, persze az orvosi rendelőbe be kellett surranni, merhogy kisótók dögivel. Közben fel is írta a dottornéni a kistesó adatait, el ne felejtse kihez kell jönnie majd és hova január körül:P A kisautóktól sikerült elindulni, s a figyelemelterelő "hűdeérdekesekezek a galambok" című műsor után Toti gondolt egyet és visszarohant az orvosi rendelőbe, alig bírtam utolérni, berontott, hogy ugye a kisótók. Hát volt nagy vigasság a rendelőben, hogy milyen élelmes ez a gyerek:D

Aztán gondoltam intézek ügyet, egy kis mobilszolgáltató-látogatás volt betervezve: menjünk Pláza, úgyis ezer éve. Sétálva indultunk el az autótól (kicsit messzebb szok parkolni, merhogy az ingyé) s Totika hagyta, hogy fogjam a kezét s végigsétált az úton, oda-vissza szinte végig. Persze intézkedés nem volt, mert már a plázában nincs semmi, minden bezárt. Nade büszke voltam nagyon, hogy ilyen ügyes nagyfiunk van.

Ezen fellelkesedve délután is nekiindultunk, gondoltam nagy naivan elsétálunk a 10 percre lévő boltba, visszük a motort is, hátha megdöntjük a két méteres rekordot. Józsai séta babakocsi nélkül, motorral volt a naiv elképzelésem lényege. Hát nem nagyon volt motorozás, az utca végéig épp elmotorozgatott. Aztán végigsétált az úton, néha megállt kutyát nézni vagy ilyesmi, egyszer majdnem el is kapták a kisujját, bevásároltunk s indultunk volna visszafelé. Legalábbis én. Meg a legifjabb. Neki ugye nincs választása, oda megy ahova én. De Toti kinézett egy kisautót még a "plázában" és mindig visszafelé indult el mikor letettem, a motorra pedig épp ráült. Hiába vittem saját kisautót, neki az nem tetszett. Szóval az odaút kecsegtető mivolta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De edzésben vagyok legalább igencsak jól. S összefutottunk régi kolleginával és nagykisfiával, aki egy évvel fiatalabb Totinál. Szomszédok vagyunk úgyhogy lehet majd bandázni a fiúknak:D

Vacsinál olyan édes dolgot művelt Toti: míg kimentem az innivalójáért, elcsent a tányérról egy csirkecombot és falatozgatott, elképedtem rendesen.

S délután egy másik cuki dolgot tett, hadd osszam meg. Állt mellettem, halántékán kidülledő erei és a nyomós hang árulkodott épp zajló tevékenységéről, melyre rá is kérdeztem, költői kérdés formájában. Miszerint: "Kakiltál?" Erre Toti bólintott egy nagyot, majd mondta, hogy "phűűűű", fintorgott és legyezgetett a kezével az orra előtt, ahogy tőlünk látta. Majd szaladt, hozta a pelust. Lassan lehet majd előtte is jelez néha s kezdődhet a szobatisztaságos project. Vagy bepelenkázza magát. Valószínűleg.

Mozgalmas hetünk volt, semmi kétség. Totinak lett pár új hóbortja. A telefonálás az mindigis az volt, de mostanában teljesen rákattant a kulcsokra. Ha odaadom neki a kulcscsomómat, elvan vele fél órán át, jön-megy a lakásban, minden zárba beilleszti a kulcsot s sokatmondóan rámnéz, hogy ezt akkor most ő bizony megszerelte.

sikerült eljutni játszótérre is, kéétszer. Egy pagonyozás volt az első, kocsikázott egy kislánnyal és gyűjtöttek makkokat, s sikerült összehozni egy találkát Bettyékkel.



Ugye aki próbált már effélét, az tudja, bármily kecsegtetően is hangzik, beszélgetni sokat nem tudnak az anyukák játszin, mivel az egyik gyerek jobbra a másik balra rohan, s ha véletlen egy helyen vannak akkor meg navigálni kell őket, megakadályozni, hogy homokkal jóllakjanak, vagy egy ismeretlen szülővel elegyődünk beszélgetésbe.



Nagyjából sikerült azért megbeszélni kivel mizu s a gyerekek is homokoztak egy ideig egymás mellett. Nemsoká majd együtt is. Nórika is nemsoká egy éves, hujjuj de telik az idő.



Pénteken korán keltem s mentem terheléses vércukor-vizsgálatra. Bizony, már betöltöttem a 24. hetet. Szóval fél 8 előtt már ott virítottam éhgyomorral, egy flakonban fityegő saját készítésű teával, hogy jól megcsapoljanak, megitassák velem a szanaszétcukrozott teát. Hazafelé majd' kidobtam a tats, én balga nem vittem magammal ásványvizet, hazaérve sikerült 20 perc alatt rendezni a dolgokat így nem láttam viszont a glükózos löttyöt. Két óra elteltével ismét meg kellett jelenni, ekkor már Totival mentünk, gyorsan megcsapoltak s majd nemsoká kiderül mennyire ideális a vércukorszintem, remélhetőleg teljesen.

Szóval ezután a remek kis vizsgálat után - hamar elfeledtem mennyire nemszeretem vizsgálat ez - zenebölcsizni indultunk. Kicsit hamarabb érkeztünk, így még a foglalkozás megkezdése előtt Toti jól beropizott ( egyet adtak neki aztán tudta hol kell keresni az utánpótlást), játszott meg minden. Aztán ahogy elpakoltuk a játékokat s kezdődött a foglalkozás, az első dalt még végigülte, aztán odavezetett a cipőjéhez, kezembenyomta és leült, hogy adjam rá.....na gondoltam is magamban, remek lesz, ha már unja. De végülis elvolt, néha odafigyelt de főleg rohangált súlyzókkal a kezében ide-oda és mindenfélével püfölte a tükröket zenei aláfestésként. Kénytelen voltam a nyomában lenni - bár azt az instrukciót kaptuk ne menjünk a gyerek után, majd visszajön - nehogy kárt tegyen magában, valakiben vagy esetleg valamiben a nagy felfedezések közepette.

Szóval lényeg a lényeg, 11kor már nem éreztem a karomat annyit volt ölben, remélhetőleg legközelebb lekötik majd a dolgok. Lehet az is baj volt, hogy nagyon sokan voltak, nem fért hozzá a játékokhoz sose. Viszont tácizott ügyesen, meg is dicsérték.
Délután Ágóval voltunk, este pedig -mivel Ottó a Dunán túlon céges rendezvényen vett részt - kettesben vacsoztunk és miután lefürdettem jól kivasaltam mindent. Mazohista vagyok lehet.



Szombaton délelőtt máltaiztunk míg vártuk Ottot, ezúttal az összes kismotor kipróbálása volt a legfontosabb feladat.



Vasárnap Toti "vezetett". Öt teljes percet töltöttek a volánnál, elég is volt utána kiimádkozni az ifiurat, úgy ráérzett. Aztán babaúszáson nagyon élvezte a karúszózást ismét, sokat lebegett és haladt is előre úgy, hogy nem fogtuk, hanem odaúszott hozzánk. Hát eltöltött minket a büszkeség rendesen, hogy a második alkalom után már így tud úszni karúszóval. Olyan ügyes.

Ebédre pedig jöttek Attiláék Éva nénivel. Bandáztak az uncsitesók, motoroztak, labdáztak, dömpereztek. A nagy ebédet le is mozogtuk délután, kosaraztunk meg minden, s persze a gyerekek is intézték a mozgásadagot. Éva néni nagyon élvezte hogy az összes unokája egy helyen volt, Attika felfedezett, Toti pedig barátkozott. A motorra viszont nem volt egyszerű felültetni Attikát, mert Totinak akkor azonnal az kellett....hát ilyen ez. Sajnos Attika eléggé elálmosodott s így sippsupp indulni kellett pedig még tudtunk volna beszélgetni.





















Ma délelőtt Toti olyat tett, amit azelőtt soha. Leült a kanapéra, nézegette a könyvét azán meglátta a távmotoszt, bekapcsolta a tv-t, kiválasztott egy magyar filmet s azt nézte vagy 20 percig. Közben mutogatott, magyarázta mit látunk s szorította Fülest. Eddig is megcsinálta a leülős-bekapcsolós-kapcsolgatós részt de egy perc után dolga akadt mindig. Remélhetőleg nem kíván ebből rendszert csinálni, hisz akkor újabb "nemszabad" típusú dolog kerül fel a listára.
Intéztem ma homokot délelőtt, hogy legyen itthon homokozónk. "Kicsit" több homokot sikerült szervezni a kelleténél, de az a lényeg, hogy ma Toti birtokba vehette az első saját homokozóját, melyben egész hosszasan eljátszott, meg is kóstpolta a finom homokot, majd a többlethomokot észrevéve ráröppent arra is. A saját homokozótól izgalomba jött a kistesó is, hullámzott a hasam a nagy mozgolódásban. Jövőre ketten fognak majd várat építeni, sejbejóisleszaz.