A grimaszkirály elnevezés igazán illene Totira, rám pedig a hülyén időzítő fotográfus elnevezés is illene. A képek bizonygatják ezt:D Egyébként a tegnap hótátlagosan indult, játszás alvás játszás ebéd volt a menet aztán szépen felöltöztünk és lementünk sétálni. S nagyon okosan kigondoltam azt is, hogy beszaladok gyorsan venni ezt-azt egy boltba, csakhogy a klíma odabenn a pólóban pakoló eladók számára ideális hőmérséklet biztosítására volt beállítva, nem a nagykabátban vásárlók három perc után is elviselhető létének elősegítésére. Egy szó mint száz, Toti nagyon hamar megunta a banánt, a sor persze két kilométeres, egy kassza bőven elég annyi emberre, szerencsére előreengedtek bennünket, de így is volt sikítozás, ami a hazafelé vezető úton is kitartott, sajnos a cumi elvesztése tetőzte a bajt. Egy cumi nem cumi, szóval előhalásztam a kettes számú célszerszámot, így nagyjából megnyugodott. Nem volt egyszerű menet, az beztos.
A délutáni alvásnak is lőttek, de ugye úgy szép az élet, ha zajlik. A porszívó a legnagyobb kedvenc most, kábé annyira nyerő, mint a táskapakolás:D A bébikomp egy darabig elmegy, de aztán kikéredzkedik, hogy mászhasson, a hinta is hasonló, néha csodás, néha nagyon nem. Mondjuk olvastam, hogy még veszélyes is lehet, ha felnéz és fémforgács hullik a szemébe. Lehet ezen is izgulni, vagy szigszalag. A másik tanulság amit levontam tegnap, s remélhetőleg nem kell a saját bőrömön megtapasztalni, hogy a hisztiző gyereket ne hagyjuk magára, mert ha nagyon behergeli magát és már annyira sír, hogy nem kap levegőt és akkor lehet aztán fel-alá rohangálni vele, hideg vízzel pacskolni a kis arcát míg helyre nem áll a rend. S ez azért is érdekes, mert állítólag volt a családban „valaki”, aki úgy hisztizett, hogy nem vett levegőt, ha valamit nem engedtek meg neki. A személy kilétével kapcsolatos tippeket várom a szerkesztőségbe:D
Otto jómunkásember módjára dolgozott sokáig de épp hazaért mielőtt kihűlt volna a vacsi és még egy kicsit Totizni is tudott, úgyhogy nem maradt ki semmi. Kicsit később fürdettünk, párszor fenn volt a fiatalúr, de csak a helyezkedési kényszer miatt. Közben megnéztünk egy filmet, amiből kiderül, már a számok is veszélyesek. S a film alatt megérkezett a várva várt üzenet. Dél körül beszéltem Ramival, épp indulóban volt a kórházba, megindult a szülés, úgyhogy egész délután és este vártam a híradást. Fél nyolckor megszületett a csodalányka, Mártika:D Éljenéljen:D
Ma reggel a hajnali ébredés későn történt meg, úgyhogy kimaradt a reggeli visszaalvás, kicsit reggel randalírozott, felkeltette az apját, jött-ment, porszívóval játszott aztán mondott olyat, hogy mama és nana és talán a nam nam is elhangzott, bővül a szókincs:D
