Nemzetközi babatalálkozó































































Szombat délelőtt nekiindultunk ajándékokat venni, egyébként legfőbbképpen főzőcske és pihenés, pakolás volt a program. Nameg kifügesztettem a Mosó Masa Mosodája feliratot ismét, kimostam mindent. Este Ottó összefutott Laccal egy sörre, én meg vasaltam. Kivasaltam mindent. Mondjuk előtte megnéztem jópár Madonna video-t, nem is tudom melyik a legjobb:D Mivel éppen ezen a napon, augusztus 16-n ünnepelte 50. szülinapját Madonna, néhány link: http://www.youtube.com/watch?v=X8nK35KEZbE . Nameg http://www.youtube.com/watch?v=tuzif1p6d-E Idézet: "Valahányszor elérek egy csúcsot, keresek egy másikat, amit megmászhatok. Nem tudok megállni. Talán megállhatnék, hogy egy kicsit élvezzem a kilátást, de képtelen vagyok rá. Mindig folytatnom kell."
A sticky & sweet turnét viszont sajnos kénytelen lesz nélkülünk lenyomni… ha lesz időm csinálok egy jó kis Madonna post-ot ide;)


Mire hazaért Ottó el is készültem:D Hajnalban ott álltak a srácok a kiságy mellett és csodálták a királyfit, aki nem sokkal azelőtt keresztben feküdt a kiságyban. Vasárnap a sokáig fennlévés eredményeképp kicsit lassúak voltunk Ottóval. Ebédeltünk aztán volt egy kis alvás, meccsnézés. Fúh a kézis csajok borzasztó rosszul játszottak Nagy nehezen sikerült elindulni Editékhez. Már nagyon vártuk, hogy találkozhassunk velük, jóól megnézzük a kis Zakariát:D (Anyuci Edit, aki magyar, apuci Abdul, aki marokkói berber, amúgy Londonban laknak). Nem győztük kapkodni a fejünket, azt se tudtuk melyik babát nézzük, olyan édes mindkettő. Hát Zakaria haja élőben is jaw-dropping:D Kicsit nyügi volt Zeki, fájt a kis ínye, a szeme is piros volt és a poci sem volt a legjobban, de nagyokat vigyorgott és kiabált ő is:D A fiúk kezet is fogtak, nézegették egymást, OttoNorton még Zakaria haját is meghúzta:D This is the beginning of a beautiful friendship. Ugye.


Mi is nagyon élveztük a dolgot, nevetünk nagyokat a babákon, olyan aranyosak voltak. Két teljesen különböző karakterű, a maga nemében legeslegszebb típusú kisfiú olyan aranyos dolgokra képes, hogy az ember arca hamar elkezd fájni a mosolygástól. Villogtak a vakuk, az Oscar gálán nem fotóznak ennyit:D S mindezt egyenpólóban nyomták a fiúk, hosszas dilemmázás után, de sikerült ugyanolyan kis csíkos felsőt ráadni a fiúkra. S mondanom sem kell, Edittel a táskánk is ugyanolyan:D Napokig tudnánk trécselni, hasonlóképp éljük meg a dolgokat.
A fiúk is majdnem egyidősek, Zeki pontosan 3 héttel idősebb. A vasárnapi babák lusták….alvóka van, szerencsére:D Zeki magasabb, nagyobb a keze-lába, nameg a haja, viszont Totika nehezebb. Természetesen ölben fogtuk a fiúkat, Zekike nem olyan puha, s jobban tartja már magát. De egyébként szinte ugyanott járnak:D:D:D Időközben az udvaron ment a szalonnasütés, Ottó sem unatkozott így, hiszen a babás témák őt is érdeklik, egy darabig:D Eltelt az idő, eljött a fürdetés órája. Megnéztük, hogyan pancsol Zakaria, hűvös és sok vízben fürcsizik, s ami fura, hogy bepólyálva alszik. Olyan édes ahogy csak a kis buksija meg a lábacskái lógnak ki, cumizik félálomban:D Azt terveztük, hogy még egy kicsit maradunk beszélgetni, de Ottóka már éhes-álmos volt, szóval el kellett indulni. Viszont jó nagy alvás volt a vége. nagyon jó volt Derecskén, olyannyira, hogy míg itthon vannak, egy kettes számú találkát össze is hozunk még. Abdul is megérkezett azóta a kicsi fiához, szóval vele is találkozunk majd:D


Hétfőn Ottó jó munkásember lévén bement dolgozni. Edittel telefonon is konstatáltuk, mennyire jó volt találkozni, s elvoltunk a kicsivel napközben. Judit tippjét alapul véve az ölbenseggrázósjárkálós hisztik alkalmával megpróbálom elaltatni a babát. S valóban beválik. Nyilván mivel eddig bejártuk a lakást és hőcihőcizés volt, van sírásrívás, de vannak trükkök. Remélem sikerül helyrehozni amit elrontottunk, olybá tűnik abszolváltuk a gyermek (f)elkapatását….Még reménykedem, hogy vissza lehet csinálni;) Délután Ottó időben hazaért, vacsiztunk meg minden, aztán elindult focizni. A séta emiatt kimaradt, de végülis jól van ez így. A foci végül elmaradt, de sajna mire hazaért Ottó, Toti már a pelenkázón ordított míg törölközés volt….hát azt már nem annyira szereti, na. Sippsupp elaludt viszont:D Reggel 8 körül ébredt. Ottó ismét itthon van ma nagyon sok dolgunk lesz:D Ma van a lábtörésem évfordulója, egy éve vagyok terminatorina.

Holiday















































































































































































Előkészületek



Megvolt az első nyaralásunk:D A hétfői napot a nagy felkészülésnek szenteltük, Ottó megpróbálta valamennyire kipihenni a nagy Balaton-körbebiciklizés fáradalmait, több-kevesebb sikerrel. A kis Toti persze folyamatosan aranyoskodott, naphosszat, nem lehetett ám neki ellenállni:D S a nagy Ottóra nagyon nagyon büszkék vagyunk ám, hiszen nem lehetett semmi biciklivel körbejárni a Balcsit. Élményekben volt részük a fiúknak, a legviccesebb az egyik szálláshelyük volt. A nyolcvanvalahány éves Aranka néni, akinél minden bútor szemrátétellel esett szét:D Persze az első nap volt a legnehezebb, akkor mentek a legeslegtöbbet. Végülis nagyon jól érezte magát, végigcsinálta, a büszkeség meg eláraszt:D

A hétfő a pihenés meg a pakolás jegyében telt. Este elmentünk a Hetesbe ahol Mityuval futottunk össze, végszóra Marica is befutott. Este fejeztem be a pakolást, hát nem kevés cuccal indultunk, de ugye minden kell:D



Siófok



Kedden a kora reggeli indulásból se lett semmi, nem meglepő ez sem, ugye:D Egész hamar felértünk Pestre, ott is sipp-supp keresztülkocsikáztuk a várost. Toti most volt először a fővárosban, első útján – nyilván az izgatottság miatt – ALUDT:D A Balcsin megálltunk Balatonvilágoson megálltunk, megnéztük a majdnem szállást, de már le volt foglalva az egész mindenség, így nem maradtunk. Felmentünk a kilátóba, gyönyörű látvány tárult elénk:D Ezután Siófok volt az úti cél, nem volt egyszerű szállást találni de végülis sikerült. Volt teraszunk meg minden. Az utazóágyat beizzítottuk, így a kicsi ki tudta pihenni az út „fáradalmait”. Aztán evés és indulás vacsizni. Attival és Évivel találkoztunk, ők is nagyon nyaraltak:d A kis Atti már nagyon szép nagy baba, gömbölyű Évi pocija már:D A fincsi halvacsi elfogyasztása közben és után természetesen az autósülés melegnek bizonyult így kénytelenek voltunk ölben hőcikéltetni a kis OttoNortont. Ez a viselkedésforma az egész nyaralás alatt jellemző volt ránk….Nade ugye Ő is ember, nem lehet valami nagy buli egész nap egy hordozóban ülve izzadni s nem a nyaralás alatt kezdjük el szétreformálni a gyereket. A vacsi jól sikerült, hazasétáltunk, Attiék jól megvizslantották a babakocsit meg minden, a babuci pedig könnyedén elaludt szerencsére:D Az éjszakát is egész jól viselte, a hajnalban igencsak kapatosan hazaérkező szomszédok asztalborogatására sem ébredt fel. Jöttek a németek partyzni a Balcsira.

Reggel OLIMPIA nézésének témája, a fiúk rákattantak a tévére. Aztán sétáltunk egyet, megnéztük a partot, volt ám babafürdős rész. Aztán míg a fiúk kinn pihengettek az árnyékban, én úsztam egyet. Hát a Balcsi hideg míg belemegy az ember, aztán meg nagyon nagyon jóóó:P A fürcsi után sétáltunk még, aztán megebédeltünk, aztán ment a hiszti, ugyanis sikerült berottyantani. Mivel már a szálláshoz a kulcsot visszaadtuk, így a kocsi felé vettük az irányt, nem mondom, hogy jól viselte a kicsi az 50 fokos kocsiban a peluscserét, ordított is ahogy bírt. Nehéz pillanatok voltak ezek, mindannyiunk számára. Ezzel a lendülettel el is hagytuk Siófokot, s Szántódon felkocsiztunk a kompra. OttoNorton első kompozása. Lehet találgatni mit csinált….igen, igen. Aludt. Tihanyban értünk révbe, ott be is ültünk egy kellemes kis helyre egy bambira, Totika dobolt az asztalon ezerrel. Meg rángatta a terítőt. Tanul a gyerek, s muzikális a lelkem:D Lassan indultunk is tovább, Balatonfüredre.



Balatonfüred



A kocsit letettük s elindultunk a parti sétányon végig. Megálltunk megnézni a hattyúkat, csodálatos az a sétány, nagyon szép. Befutott aztán Mónikám, aki egész nyáron Debrecentől igencsak távol dolgozik, épp Balatonfüreden. Büszkén sétált végig Ottókával az ölében egészen a szalonig, ahol Sátánember épp nagyban tetovált, de azért volt egy perce üdvözölni az angyalszemű kispilút:d Míg mi ittuk Márti néninél a mentaszirupos limonádét, elkezdődött a szálláskeresés, hiszen állítólag az egész városban sehol nincs hely. Nade van Huba, a szállásközvetítő, aki egyetlen helyet tudott ajánlani. A bambi után visszaséti a kocsihoz, hogy megnézzük a szállást. Azt a szobát kaptuk, amit Mónikám említett, Karináék itt szálltak meg, a legfurcsább zöld bútorok szobájában, a különös de amúgy jóindulatú háziúrnál. Nem voltam jelen az instrukciók leadásánál, de a csapmegnyitásról és a fogasról is volt szó, többek között, állítólag a 220 kilojoule is elhangzott:D muhhahhhaa. Viszont forralt vizet a babának, átrendezte a szobát, hogy a kiságy beférjen, a szomszédok gyerekeit pedig csendre intette, hogy a pici tudjon aludni. Este elindultunk vacsizni, köröztünk egy sort mire találtunk egy kellemes kis pub-ot.



Strand



Csütörtök reggel, vagyis délelőtt amint tudtunk nekiindultunk, le a strandra:D A sétányon megint elakadtunk, Ottóka nem bírta a hőséget, így kikönyörögte magát a kocsijából. Csucsikáékkal találkoztunk aztán egy bambira, ebédelni is sikerült elindulni, bár mindenki akkor akart hennáztatni is. Nem volt könnyű menet, de találtunk egy alkalmas ülőhelyet az étteremben, hosszas tanakodás (sok percről van itt szó) nagy nehezen eldöntöttük, mit is eszünk. El is álmosodtunk a nagy dilemmázásban..:D Nem volt még ilyen programunk ötösben, jó kis ebéd volt. Az ebédidő letelt, így Csucsika meg Jóska visszamentek a szalonba, mi meg mentünk strandolni. Egy jó kis árnyékos platzot le is foglaltunk, volt is felváltva úszás, a baba meg vígan strandolt:D Mondanom sem kel, ő volt a sztár. Sok baba volt, de a legédesebbek között első volt a kis OttoNorton, megmondta a fehérköpenyes néni is aki a strandon dolgozik és beengedett az öltözőbe, hogy meg tudjon a kicsike ebédelni:D Nem dagadt a májunk, nem, nem;) Egész sokáig maradtunk, nagyon nagyon kellemes volt, tényleg:d A víz remek volt, a part csodás, a látvány gyönyörű. Csak szép ez a magyar tenger, na:D Mikor eljött az idő, elindultunk vacsizni, a kötelező sülthal elfogyasztása is megvolt, pipa:D Aztán ugye idő volt, ismét nekiveselkedtünk a sétánynak, a tömeg hömpölygött, alig bírtuk magunkat keresztülverekedni a csillió meg egy emberen. Az este kicsit nyugtalan is volt, de sikerült elaltatni a kis Töpszlit. Néztük az olimpiai összefoglalót, jóó volt:D



Hazaút



Reggel hőségriadó, babákat, gyerekeket a strandra NE vigyük felszólítás, így úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt. A kocsiban sem jobb ám a hőség, nehogy bárkit megtévesszen a dolog. Ahogy haladtunk kocsival, folyton azon járt az eszem, hogy mindezt Ottó biciklivel járta végig, nem semmi lehetett. Pesten végre megálltunk egy légkondis üzletház parkolójában, ahol shoppingoltunk egy kicsit. na jó, csak én. Ottó hősiesen viselte a dolgot, megnézte a lányok kézimeccsét, míg mi vásároltunk. Hát csúfos vereség lett a meccs vége. Izibe beültünk még egy fagyira aztán el is indultunk szépen haza. A hazaúton a kis drágaság kieresztette a hangját. A napokban kezdte úgy igazán próbálgatni a hangját. Eddig is mondogatott dolgokat, de mostmár aztán be nem áll a kis tejlesője. Mondja, hogy íhh áhh khííí, énekel és kacag:D Simizi a kis talpával a kocsi ülését, kalimpál és élvezi, hogy van hangja. Olyan édes, hogy nem is igaz:D Hazáig nyomta a műsort meg ivott (rákapott a vízre nagyon) és alukált is – cumival a szájában:D. Mivel sikerült kicsit megzavarni, este nem aludt el nagyon könnyen, de végülis átaludta az éjszakát. Kifáradt a nagy Balcsizásba:D