Toti és Erik (az első 2 év)

A Madonna koncert után nem túl sokat sikerült aludni, aztán a piknikezők miatt a vonaton sem ment, szóval cseppet fáradtan érkeztem Nánásiába, ahol a fiúk már vártak. Míg Toti aludt összepakoltunk s el is indultunk haza.
Az új házunkba haza. Józsára. Felső-Józsára.
Hogy először ott aludjunk s onnantól még jó sokáig. Totinak eléggé bejött a hely, jött-ment, felfedezett, élvezte hogy lehet rohangálni meg lépcsőzni. Aztán az első fürdés alkalmából hamar felfedezte, hogyan kell vizet engedni s az ideiglenesen berendezett szobájában igen könnyen elaludt, s nem is volt igazán gond az alvással azóta sem. Amivel volt/van gond az a hiszti. Nyilvánvalóan a megszokott hely és a korábban megszokott helyek, napirend, szokások hiánya megzavarták rendesen, az első hetet az új házban szinte ölben töltötte. Egyrészt igényelte másrészt a bababiztosság nem igazán volt kialakítva az első pillanattól, így gyakran a biztonsága érdekében vettük fel. Szerencsére alakul a helyzet s kezdi megszokni az új helyet s az egyhetes nyaralás alatt felborított szokásokat is sikerül visszaállítani lassacskán. Így például az etetőszékbe is be lehet ültetni, nem szeretnék a kanállal szaladgálni utána, hogy egyen :D Új hely, új kihívások.

Az első hét úgy telt, hogy a takarítást-kipakolást-berendezkedést próbáltuk nagyjából elvégezni (azóta sincs minden doboz kiürítve). Mivel elég nagy a ház, elég sok a cucc és Toti egész embert kíván, jött a segítség egész héten Anyu, Ágó és Éva néni személyében, változó létszámban. Így aztán haladt a munka jól, senki nem unatkozott s szépen lassan lett minden ami kell. Nem is tudom hogyan sikerült volna nélkülük valaha eljutni idáig, nagyon szépen köszönjük a segítséget.

Kedden voltunk Totikával dottornéninél, kapott oltást, melyet eleinte hősiesen viselt majd elég morcos lett de a kisautók megnyugtatták. Méretkeztünk is: 16 hónaposan 11.800 gramm és 81 cm a királyfi, dalia. S megkapta az első receptet is az új címére:P












Egyébként ő is segített ám sokat, dobozokat rendezett, hozta-vitte a szerszámosdobozt s ha véletlenül nem figyeltünk rá elbújt.
Mit ne mondjak, igen viccesen hatottunk ahogy fel s alá rohangálva kiabáltunk s kétségbeesetten próbáltuk megtalálni a gyereket, aki hangját épp hallatva kuncogva várt az asztal mögött.



Mivel elég meleg is volt még az első héten, felavatta a kis kerti medansziét, eléggé bejött neki a dolog, élvezte, hogy saját vize van, amiben aztán lehet játszani, amennyi a csövön kifér.




Rettentő izgalmas a szomszéd fűnyírása, tátott szájjal kellett azt is bámulni. Teregetni is igen hatékonyan lehet vele, a kosárból elcsen ezt-azt s vagy összekoszolja vagy nem (általában igen) illetve vagy visszahozza vagy nem (így kerül a zokni a lépcső alá) :D Szeret bemászni a tiszta -és még vizes - ruhák közé is, persze cipőben, nehogymár ne kelljen semmit újramosni. Izgalmas dolgok ezek. Nameg a locsolórendszert is megszereli, nyitja-zárja a csapot, éljen.




Az új étkezőasztalt sem tudtuk volna üzembe helyezni nélküle.


Redőnyözni sem tud úgy senki mint ő. S a nagy munkában ha elfárad, leteszi a párnát s ráveti magát mindegy hol van.


Otto is szétszervezkedte az agyát rendesen, a bútorösszeszerelés nem egyszerű dolog. Közben ugye dolgozott is, rendezkedett, beüzemelte a dolgokat, én is felfedeztem a környéket, séta, bevásárlás, helyzetfelmérés. Lényeg a lényeg, lassan de biztosan birtokba vesszük a haciendát.