Toti és Erik (az első 2 év)

A keddi nap (aug 18) meglehetősen zsúfoltra sikeredett, de annál jobbra:D

Reggel izibe útra keltünk, Derecskére. Igen, Editékhez. Hazajöttek Zakariával nyaralni egy kicsit a londoni nyárból:D Mire megérkeztünk már jónagy kánikula lett, úgyhogy a fiúkat ujjnyi vastagon bekentük naptejjel s máris kezdődhetett a csobbanás a kis kerti medansziében. A két kis édespofa vígan eljátszott egy szál kalapban a medencében a sok játékkal, aztán megunták, elindultak gyorsan nagyfelfedezni. A kirakósjátékokat meg hát igazából mindent. Nagyon élvezték a puciskodást, motorozgattak meg minden, persze a babakocsit is nagy hozzáértéssel szerelték meg. Közben Annáék is befutottak, a kicsi Anna is nagylány már, állatkertet épített nagy odaadással. Nagyon édesek volt a három pucér gyerek a kertben:D Jött az ebédelés ideje, Toti előtte még felfedezte a terepet, aztán jót lakmároztunk, Toti szinte már a levessel jóllakott, pedig utána jött az isteni töltött káposzta, jóó savanyú káposztából, yammmmyyyyyyyy:P
































Ebéd után még volt egy kis banzáj, a nagy játékbőrönd kipakolása. Anna fotózott -mindenkit - a kicsik játszottak, jöttek-mentek, barátkoztak. Zakaria alacsony hőfokon égett, inkább nyűgösködött, szegénykém nagyon álmos volt, a nagy pörgést nem is bírta sokáig kaja után. Toti a nagy barátkozás hevében szétölelgette valamint rá is ült, csupa szeretetből. Nagyon jót vigadtunk ezen a jeleneten, aztán úgy döntöttünk jobb lesz ha Zakaria aludni tér s Totit még egy kicsit az udvaron hagyjuk játszani. Így még tudtunk Edittel is beszélni egy kicsit - persze mindig olyan gyorsan eltelnek ezek a délelőttök, délutánok, nem jutunk a beszélnivaló végére sosem. Nade nagyon jó legalább ennyire is összefutni velük, szerencsére egész gyakran járnak haza.

Toti miután elkezdett látványosan fáradni nameg az ég is beborult, gyorsan összeszedtük a dolgokat a kertben, hogy ne ázzon el minden s el is indultunk. S tényleg esett, szóval nem volt felesleges a nagy pakolás. :D Hazafelé vettük az irányt, meguzsizott Toti s haladtunk is tova, a következő rég várt nagy találkára is sort kerítettünk, ha már a helyszínen volt mindenki. Mártikával és Ramival elsétáltunk az erdei játszótérre, ahol Toti csodásan érezte magát, rohangált, csúszdázott, rohangált, hintázott, rohangált, cumisüveget futtatott, motorozott, haverkodott, rohangált, közben Ramival próbáltunk beszélgetni, nameg ugye Mártikát is megjátszótereztetni. Miután úgy néztem ki én is mint valami rossz kölyök ( valami miatt ez a játszótér is full homokos volt, mint az összes, melyen eddig Nyíregyházán jártam, nem ehhez vagyok szokva, ennyire nem szoktam koszos lenni játsz után) s már világomat nem tudtam a sok rohangálás után azt javasoltam, inkább sétáljunk. Így legalább tudtunk Ramival beszélgetni egy jót, Mártika is kipihente a fáradalmakat, Toti pedig jót nézelődött, mint mindig. Persze Ramival is annyit bírnánk beszélni, hogy a világ összes ideje se lenne elég:D A séta vége felé közeledve Mártika felébredt, s nekiálltunk nagyon nagy fotózkodást rendezni, kacagtak a kicsik, Toti nézte Mártika szoknyáját, illetve megpróbálta leszedni (a kis csintalan:D) Mártika csak pislogott s kérdően nézett az anyukájára:D Aztán jó közelről megnézték egymást, sőt, Mártika bele is ült Toti ölébe. Hát igen, mindigis közel álltak egymáshoz:D Mártika így számolt be az eseményekről.

Mondanom sem kell, este már nem kellett nagy erőfeszítéseket tenni arra, hogy elaludjunk:D




Szerdán (aug19) délelőtt ismét felmentünk a belvárosba, ezúttal Totival. (Hétfőn Ágóval, míg Toti aludt, sikerült is venni egy-két csodás, nem-lehet-otthagyni- típusú ruhadarabot:P)



Megnéztük a szép szökőkutakat meg a kisvonatot, nagyon érdekes volt ám. Közben kaptam egy telefont, melyben megtudtam, hogy olyan őrült szerencsém van, hogy a Madonna koncertre micsoda jegyem lesz...nade erről majd a koncertes bejegyzésben, de már itt is a köszi köszi, fúúhaaaa, merhogy teljesen készen lettem a hírtől ám:P
Délután Toti Anyuval meg Ágóval lebzselt, meg aludt is, aztán elindultunk Tomoékhoz Debrecenbe, merhogy a szokásos éves szülinapi zsúrja (haha, bulija) volt, melyet kihagyni nem lehet. Otto már tűkön ülve várt, péntek óta nem találkozott Totival, nagyon örültek egymásnak. Nézték a repcsiket, segítettek pakolni meg minden. Ottonak igen zsúfolt napjai voltak szintén, menetközben az összes szolgáltatót végigjárták meg ilyesmi, nameg még dolgozni is beugrott egy kicsit, szóval fáradt volt ő is eléggé. De a kis töltőállomás elérte, hogy menjen a vigyorgás:D Néztek repcsiket meg futkorásztak, lassan befutottak a többiek, Sárikával homokoztak (Sárika épített csodálatos építményt is homokgolyókból és homokozóeszközökből- mindezt a Homokkertben, milyen stílusos:D) a lányokkal mostak paradicsomot, melynek eredményeképp úgy néztünk ki mintha Spanyolországban a paradicsomos fesztiválon nyomultunk volna:D Nade hülye aki fehérben megy kertipartyba, nem? Még páran megérkeztek, egy-két szót sikerült váltani nagyjából mindenkivel, Toti is "sörözött" egyet indulás előtt még, a biztonság kedvéért:P Mikor eljött az idő, kocsiba pattantunk s én meg is lepődtem, ami tartott egész hazáig. Azt képzeltem, hogy az álmos gyermek majd beájul a kocsiban. De nem. Evett kukit, ivott vizet, aztán hazáig vicces hangokat adott ki és tapsolt. Hiihhhettetttllleeennnn aranyosságú dolog volt ez:D Vidáman megfürdött s aludt egy jónagyot. Hátkérem nő ez a gyerek fel.