Toti és Erik (az első 2 év)

Hát igen, volt egy "kis" kihagyás. Most sem egy nagy falatként hozom be a lemaradást, hisz úgy senki nem bírná végignézni a bejegyzést a csilliárd képpel:D
Szóval ott hagytam abba, hogy költözködős-dobozolós időszak volt augusztus elején. Toti nagy segítség volt, egy dolgot betettem a dobozba, ő kivett hármat. Plusz sírvafakadt a celluxozáskor. Mindig. Viszont élvezte a labirintust meg a sok cuccot, ugyanakkor láttam sokszor, hogy zavart, furcsállja hová tűnik a sok cucc. Szerencsére Otto is tudott elég sokat besegíteni, volt szabin úgyhogy az utolsó napokat közösen pakoltuk végig, nameg közben szétlogisztikáztuk az agyunkat, hogy mi hogy legyen, ki mikor hol legyen és mikor ki jöjjön segíteni hova és hogy.






Az utolsó napokban elbúcsúztunk a környéktől, sétáltunk, játszótereztünk, a szokásos útvonalainkat jártuk sorra, fura volt, nagyon szerettem azt a környéket.



Az utolsó estén Toti igen furát művelt. Mikor bementünk hozzá, hogy megnézzük milyen pózban alszik, betakarjuk helyretegyük satöbbi, olyan 11 körül (fél9kor tettük le, onnantól csend volt) fura árnyat láttunk a kiságyban, kis drága Totikánk csücsült a kiskutyuskával az ágyban, csendben elvolt a félhomályban. Búcsúzkodott valószínűleg a szobájától.





Pénteken még hajráztunk egy nagy pakolóst közösen, délután kocsikba pattantunk s elindultunk. Előszöris Nánásra, hisz Attiláék a kicsi Attilával nyaraltak. Volt nagy rohangálás a kertben, Toti mindent megnézett mindenütt, Attika csak úgy szedte a virgácsait, loholt az uncsitesója után, valamelyik szülő vezetésével, hisz a derékgörbítős-vezetgetős korszak tart náluk már egy ideje. Megvolt az edzés mindenkinek, az egyszer biztos.Éva néni nem is tudta hirtelen melyik unokája után menjen. Toti nagyon fontos dolgokat tanított Attikának, például felhívta a figyelmét a locsolókanna csodás mivoltára. Csupa haszon:D Gyorsan eltelt a délután, indulni kellett lassan, hisz tartani kellett magunkat a tervhez. A lakás teljes bedobozolódást és kiürülését nem szerettük volna, ha Toti végignézi, már a dobozolás is megzavarta a szokásos ritmusát, s hallottam negatív élményeket a költözést végigordító gyerekről, nameg elég meló az anélkül is, hogy egy kis kíváncsiskodó segítőemberke biztonságát és szórakoztatását is intézni kelljen.

Szóval megkezdődött a nyaralós hét.

Mi Totival elmentünk Nyíregyházára, elég jól elszórakozott ott is, fürdés után viszont kicsit hisztisen sikerült elaludnia, de végülis belefér ennyi. Szombaton mentünk Nagyiékhoz, nagy volt az öröm. Toti fel-alá rohangált, kacagott, pacsizott, felfedezett, mozgásban tartotta a Dédnagyszülőket. :D Délután a Nagyapjával elvittük játszóterezni a Sóstóra. Persze majdnem mindenhez kicsi volt még, de azért egy kétperces hintázás, egy fordított libikóka és sok kör rohangálás belefért. A rohangálást folytattuk még a parkban, aztán egy büfénél hajtott rá -sikeresen - a Lépcsőkirály címre a kis drága, már mindhárman meguntuk a lépcsőzést, azért haladtunk tovább. :D A fárasztó nap után simán elaludt az ifiúr, abban nem volt hiba. Közben Otto ezerrel pakolt még, bútorszétszerelés meg minden. Míg mi kirándulgattunk, Ő is elfáradt rendesen. S aznap (aug15) utoljára ottaludt Otto is.

Vasárnap volt a költözés napja. Nyolctól a költöztetők nagyüzemben jártak fel-alá a cuccokkal, Totit Nyíregyen hagytam s tepertem be Debrecenbe segíteni. Persze nem volt olyan egyszerű az indulás, de végül sikerült Toti figyelmét elterelni az ajtóról, ami mögött ott sejtett engem. Szóval mire megérkeztem, indult is az első fuvar, Tomo és Sanya segédkeztek a maradék bedobozolásában és a bútorszétszedésben, ment a munka nagyban. Sárikával mentünk a költöztetőket vezettük, nameg a helyszínen irányítottam őket, melyik dobozt hová tegyék, satöbbi. Sárika kb egy perc után ezt megunta, szerencsére Klári tudott segíteni s lefoglalta a kisasszonyt, kinn a kertben Dóriztak (a kutya), aztán a nap folyamán sikerült még visszamenni, de remekül érezte magát Sárika, evett-ivott, játszott, közben a dobozok, bútorok, minden cuccunk, átkerült az új házba.

Különös dolog ez a költözködés, mármint ha olyan típusú az ember mint én, ragaszkodós. De csodás szépúj helyre kerültünk, csak mosolyra van ok:D



A nap zárásaként még a Martonfalvin romeltakarítottam, elbúcsúzkodtunk a lakástól, lezárult egy korszak, átléptünk egy újba. Könnycseppeket morzsoltunk azért....

Mire visszaértem Nyíregyházára, Toti már pocolt, ügyesek voltak mind, volt játszóterezés, evés-alvás, minden ami lenni szokott. Hétfőn reggel Toti a cédéket és a kazettákat rendezgette, így esett, hogy Prodidzsáj-ra tértünk magunkhoz, majd ezután még délelőtt átmentünk kicsit Nagyiékhoz, mert a cserepes növényt meg kellett ugye kertészkedni valakinek. Délután Ágót is nagyon megszeretgette a kis édespofa, motorozgatott, elszórakoztatta a Nagyanyját, nameg mindenki örömére, sültkrumplizás közben elleste a majonézbe mártogatás technikáját. Hámegállaz ember esze.













Délután sétáltunk de nem babakocsival hanem lábon és motorral, aztán játszóterezés...persze a máltaihoz szokva nem vittünk homokozóalkalmatosságokat, volt is nagy irigy-gyerek had, de jött a felmentősereg, a Nagypapa hozta a homokozóvödröt meg a lapátot, persze addigra már kezdett uncsi lenni a dolog, úgyhogy hazaindultunk. Az úton azért még volt egy kis randalírozás az ovi utcájában:D Aztán fürdetés, főaranyosság. Nincs még vége a történetnek, folytatása következik.