Toti és Erik (az első 2 év)

Be kell látni, nem biztos, hogy menni fog ez a blogírás minden nap. A gyermek nekilátott és most épp hasfájósba nyomja, kínkeservesen próbál pukizni és rottyantani de csak feszíti magát rugdos és nagyon sír, s csak nagy erőlködések árán sikerül produkálni a trotttyyy hangeffektust megfelelő illatanyaggal. Tegnap (hétfőn) a védőnőnek előadtam mit művelünk, javasolta a hőmérőzést, prezentálta hogyan kell, sikeres is volt a mutatvány, olyannyira, hogy egyrészt a védőnő karja, másrészt a csodálatos szőnyeg is kapott egy-két sárgás kakifoltot. Volt nagy derültség aztán meg szőnyegsikálás. De a nagy örömöt nem élvezhettük sokáig, a nap folyamán egyetlenegyszer sikerült effektíven hőmérőzni, a többi próbálkozás mind kudarcba, azaz rottyantásmentességbe torkollott. Tehát kisebb elkeseredés maradt mára, mikoris a dokinénit vártuk. Ági néni jól leszervezte a babakocsi meg a babaaltatás témáját, nameg kiadta az ukászt, egy hónapos korig csak a család jöhet látogatni. Illetve adott cseppeket a hasfájásra. (meghallgatta és aggodalmas arccal konstatálta, bizony nagyon nagy szél van a gyerekben) Nos Otto anyuja itt volt ma, ő kiváltotta a cseppeket, és láss csodát, azonnal abbamaradt a rívás és az erőlködés, békés rotty lett a vége. Most van a test period, remélem jól működnek majd a cuccok, s nem lesz olyan mint tegnap, mikoris a család (anya, apa, hugi) arra érkezett, hogy a gyerek rí, én is és nemtudjuk mivan. Utána sikerült elrendezni a dolgokat, nade mégis. Anya a tükör előtt sasolta mit csinált a gyerek mikor az ölében volt, Apa pedig nekivetkezett és nagy koncentrikában fogta a babát, az Onokáát:D A hugi is eufóriában van, ez tagadhatatlan. A család miután elindult, jóóól megfürdettük a gyermeket, s le is mértük a babamérlegen (lásd a képet:D) Édes kis csomag. Aztán az éjjel kicsit fárasztó volt a hasfájás miatt, reméljük a mai nem lesz az. S a mai napon elrendeztük a lakcímkártyás marhaságot. Berendeltük ugye Otto anyukáját, hogy legyen ki vigyázzon a babára, míg mi ügyintézünk. Reggel a sírás alatt eldöntöttem, hogy csak akkor hagyom itt ha épp nyugiban teli pocival alszik, és úgy is lett. Nem volt egyszerű. De összeszedtem magam, szépen felöltöztem, felvettem a cipőmet (amibe terhesen alig bírtam beleszuszakolni az órjásira dagadt lábaimat, most pedig szabályszerűen lóóóg) és nekiindultunk Ottoval, aki addigra kábé tizennyolcezer telefont bonyolított le:D Bank, vállalkozói számla lemondása, meglepő gyorsasággal:D Aztán polgármesteri hivatal, ocsmányiroda, lakcímkártya. Interneten előre lefoglalt időpont…nah ez oan h nem hívnak, hanem oda kell menni és akkor a kedves ügyintéző hölgy mosolyogva és lelkesen elkezdi intézni a dolgokat. Leültetnek, hogy várjunk, ezt nagyon szeretjük csinálni, főleg Otto. Aztán szólítanak, hogy itt a két kártya, alá kell írni egy lapot. A baba nevében ugye törvényes képviselő tud aláírni, Otto vagy én….na Otto azonnal alá is írta a babáét, hajszál híján a baba helyett, Hágen Ottó Norton néven:D Nem lett volna semmi, ha 9 naposan már aláír;) Tehát a mai napon hivatalosan is debreceni lakos lettem a babával egyetemben:D A nagy intézkedésbe belemelegedve beugrottunk a gyááárba a táppénzes papírral, vagyis Kata volt oan drága és leszaladt érte. Örömmel konstatálta hogy remekül festek, nincs is hasam és van bokám:D Hát igen, a has tartalma már az apja hasán alszik:D Délután:dokinénizés egy kis MSN, babarívás elhárítás. Este Otto cseppet fáradtan érkezett de a stressz szertefoszlott mikor kézbevette a kicsit aki békésen el is aludt az ölében:D Idilli így hármasban.

Vasárnap van, ma egy hete született a fiatalúr. Igazi férfi lett ma, leesett a köldökcsonk, reggel, nem sokkal 8 után:D Nagyon nagy volt az öröm ááám. Ma egész nap a háromórás evés-pelus-alvás témájában telt a napja, kivéve az újfajta módit, erőlködik, mint akinek szorulása van, na olyankor nem lehet vele mit kezdeni….de ezt leszámítva minden szépen alakul, igen jól mennek a dolgok, most épp egy maratoni sokkajálásos sokpelusos fentlét kipihenése zajlik mellettem, hát meg kell mondjam nagyon sokat nőtt egy hét alatt is. Nagy szemekkel nézi az embert, szorítja az ujját, figyel, megnéz mindent, néha mondja, hogy EEEEEEEEEE, markolássza a takarót és így tovább. Csodás:D Volt ma anyu, hozott kaját, meg a Hugi is hazajött Lengyelországból, volt nagy ámuldozás az Ágoták részírül:D

Megvolt a fürcsi is mára, kezdünk belejönni:D Otto épp gyönyörködik a fiában, én meg a hülye lakcímkártyás baromságot intézem, illetve időpontfoglalok, mert nem sikerült előre gondolkodni. Na mindegy, megoldjuk. Most alszom, mert a gyermek is alszik:P

Kicsit nagy volt a kihagyás, aláírom…de folytatom ahol abbahagytam…..szzóóóóvvaaaaallll. A nemtom mi lesz ebből után továbbra is fájósba lefeküdtünk aludni, hogy akkor majdcsak lesz valahogy, lett is:D Fél ötig sikerült aludni (hajnal kettőtől) ekkor már elég sűrűek voltak a fájások ahhoz, hogy még feküdni se bírjak….szal ébresztő, kínlódva járkálás, folyton a budin ülés, aztán a kanapén rövid idő alatt ráeszmélés a fájások 5perces mivoltára. Otto SOS ébresztése, hogy na, akkor be kéne menni, mert ez úgy tűnik, hogy AZ!!!!!…Röpke egy óra alatt indulásra készen, még egy tel a dokinak, hogy evan, megyünk:D Persze be kellett menni a nonstopba mert kellett ásványvíz, mindegy két fájás és annyi.

6.10. Klinika parkoló….érkezik egy másik pocakos is, ő mentővel. Nah király. Nembaj, megyünk mi is, fel az emeletre, szülőszobán becsenget. Dúúúrva. Nah itt babaszívhangellenőrzés, papírok aláírása, vérnyomás, átöltözés szesszi klinikás hálóingbe, irány a vajúdó. Megjelenik a doki, felháborodva, hogy abban egyeztünk meg nem szülök vasárnap 8 és 4 között…:D hát mégcsak fél7, másrészt meg a gyerek az ilyen:D Na lássuk mizu, méhszáj 3 ujjnyi, baba lesz hamar….rohamszülés lesz. Oxitocin: rendszeresíti a fájásokat..meg erősíti is de piszkosul. Ilyet kaptam. Remek cucc. Burokrepesztés, szívangellenőrző praclik a hason….izgága a kismama, folyon elmozdítja:D Ottot bebocsájtják, épp mikor elkezdődik a durvulás, szegény asse tudja mit kezdjen…Segít a gázszívásban. Uh anélkül lehet tényleg nem is lehet szülni, ez komoly. Így is iszonyatosan fáj, de anélkül szerintem elviseletetlen lett volna. 2 perces, 1perces fájások. Na ez tényleg durva, már annyi gázt beszívtam, hogy nemigaz, csillagokat látok….a gáz ez, vagy a fájás? Na jó, a gáz:D Aztán jött a hír, elveszik a gázt, jönnek a tolófájások. Ez tényleg már a legvadabb álmaimban sem leírható mértékű fájás. egy fájás, három nagy levegő, közben nyom teljes erővel. Ordítok. Rámszólnak, hogy szem becsukva, ordítás erejét nyomásra fordít, így könnyebb. És valóban, igazuk van. Itt már gyakorlatilag eszméletlenül nyom az ember lánya, Otto szegény segít ahol tud, jóó hogy ott van. Közben mondják, hogy nem semmi vagyok, hogy így elsőre ilyen gyorsan és ügyesen csinálom a dolgokat. Hát így utólag befogom a számat mert télleg rohamszülés volt, de ott és akkor……..Aztán irány a szülőszoba. Na az is jó buli, két fájás közt átsétálni, majd az ágyon csimpaszkodva fájni. De ez már a vége, a nap süt, mindjárt kinn a baba. ÉS tényleg, a szülőágyon hamar hallottam, hogy „már látom a fejét” és irtózatosan engedelmesen hallgatok a szülésznő parancsára „nyomjon, nyomjon, nyomjon, nyomjon”. Nyomok, nyomok nyomok nyomok...babafej félig kinn, várunk. Következőre kinn lesz. És igen, hallom ahogy sír, kezembeadják, csodásan néz ki még így magzatmázos-véresen is, csak annyit mondok „szia szerelmem”:D Közben Otto nagyban köldökzsinórelvág, sej ez a földöntúli boldogság leírhatatlan, felfoghatatlan, eufória, csoda, hihhetetlen ez az egész. Aztán baba el, Otto el, én még maradok a dokival. Megvitatjuk a névválasztás témáját: Ottó Norton, ilyet nem hall gyakran ő se, na. Míg én várom, hogy leteljen a tíz perces hímzési periódus, hátranézek, s Otto boldogan bámulja a babát, fotózkodik, meg minden. „A legjobb rész a férfiaknak jut” igaza van a dokinak, bár a szülés is csodás dolog, bármennyire is fájt. Kézben tartani a babát, aki hónapok óta a pocakomban lakik, bökdös belülről és ott mocorog mindig, leírhatatlan. Ottó Norton 3480 grammos és 48 centis:D

Átpakolnak valami ágyba, egy terembe, ahol sokat kell inni, s a baba már eszik:D Mekkora durva:D Otto közben telefonál, sms t ír , értesíti a zabszem pozitív családtagokat, de lefőbbképp repdes a boldogságtól:D Nemtom mennyi idő telt ott el, nemsokára fel kell kelnem zuhizni…hát nem volt könnyű, kissé el voltam gyengülve. Aztán le a szobába. Alig bírok felállni, a família az ajtóban, hát én a hellon kívül csak annyit h kérek zsepit meg a táskát, 10 perc után családozás, a baba is megérkezik fentről, minden rendben vele, egészséges mint a makk és gyönyörű is:D A szobában fekszem az ágyon, mellettem a baba, mindenki ott van, fényképeznek, mindjárt itt a CNN is…..villognak a vakuk ezerrel, mindenki odavan. Nem is csoda:D Nagyszülők, nagynéni, mind mind odavannak, büszkék meg minden. Aztán jönnek közben az sms ek én is nekiállok írni egyet, először üresen majd félig megírva küldöm el az értesítendők töredékének, aztán alszom, csapó kettő, itt már telefonálás is volt, nagyon sokszor elmeséltem a storyt és nagyon sok üzenetet kaptam, melyekre sorry, de azóta sem válaszoltam. Elkezdődött az új életünk, már hármasban. Otto szintén fáradtan, de ott marad jó sokáig. El nem mondhatom mekkora boldogság van úrrá az emberen:D Aztán Otto elindul, találkozik a többiekkel, én ismerkedek a babával továbbra is, nomeg a szobatársammal is. 36 éves, első babás, szeret beszélni, egyszerű de kedves nő. Aztán eljön az este, jönnek fürdetni. Zsombort, a szomszédasszony babáját meg is fürdetik, Ottobabát nem, ő ma már fürcsizett:D Aztán azt képzelve, hogy majd alszok, 11kor elviszik a babát, következő kajcsizáskor hozzák. hát ennek nem volt semmi értelme, nem tudtam pihenni. Egyrészt folyton vártam mikor hozzák a babát, másrészt fájt mindenem, meg se bírtam fordulni. Fél 3kor már ott volt a baba, megnyugodtam, nem adom többet oda senkinek, békében alszunk kaja után, aztán kajaidő, ébredés, büfizés meg minden. Hihetetlen. Csak néztem és nem lehet betelni vele. Azóta sem sikerült.

A klinikán érdekes az élet. Első nap reggel vinni kellett vérvételre a babát, remek dolog végignézni ahogy a fejét szurkálják. jó baba, nem sír. Folytatta amit elkezdett első nap, mintagyerekként viselkedett……úgy aludt mint a tej és evett is. Mikor nem, akkor grimaszolt, ölelgetős mozdulatokat tett és hódított. Megvolt a vizit , nekem is, neki is, jöttek-mentek a látogatók, Otto, az anyuja, nameg a Hugi, aki nagyon örül, hogy a baba időben született, még Lengyelországi kirándulása előtt, így hétfő délután benn volt babázni:D Aztán persze jött Apu is, meg Krisz, Dóra, Bettiék, Fruzsi Tibijével (na ők megleptek kicsit, ezt bevallom). Meg jött a második SMS hullám, miután felkerültek a képek a netre, Ottonak köszönhetően. Hát ha gyönyörű a gyerek akkor gyönyörű, ennyi:D S a nap happpeningje a peluscsere volt. Ottoval nagy örömmel konstatáltuk, hogy a gyermek ürített. Jó nagyot, feketét. Közös peluscsere, setéskedés, ötezer popsitörlő elhasználását a gyermek egy jól időzített pisiléssel zárta le. ÍÍÍdespofa:D

Az idilli képet kicsit megzavarta az észrevétel: kicsit sárgul a baba. Nah király, biztos elcsesztem valamit. Hát nem mondom, hogy megnyugtattak, hogy nem, nem anyuka, minden ok. Lecsesztek, hogy miért nem etettem folyton. Szerda reggel jöhettünk volna haza de nem, mert lehet kékfényezni kell, tutibb ha maradunk. remek. cérna elszakad, hiszti. ne ríjak mert a baba megérzi ha ideges vagyok. wááááááá. nade nem aludtam egy rendeset abban a vaságyban, mindenem mindig el van gémberedve, fáj a varratom és nem mehetünk haza. Igenis hisztiznem kell….pár perc után csokievés, nyugi, na engem nem készítenek ki….etetem ha etetni kell és annyi. Nem ennyire egyszerű, de csináljuk, menjünk innen minél hamarabb, meg inkább a kórházban leen bajunk mint otthon. Végülis megtanultam rendesen babaetetni, ebből a szempontból nagyon jó volt. És a kakinak nem tudtam, hogy ennyire lehet örülni, őkelme bezony igazi felnőttest (értsd: büdös) is tud kakálni, ami azt jelenti jól haladunk, eszik rendesen. Aztán csütörtökön haza is engedtek. Volt izgalom a köbön:D Először öltöztettük kintiruhába, a macijelmez bazinagy rá, Otto hótlassan vezetett, nehogy baj legyen:D Aztán itthon lufik vártak:D Meg Otto anyuja főzött ezerrel. meg lement tojást venni és hozott virágot:D Boldog nagymami. Aztán estére jött a baj…bajocska, nem nagy. Még az éjjel megvolt a tej eljövetele, az igazi anyatejé, de mivel több volt a tej mint amennyit a baba meg bírt enni, nagyon fájt már létezni is annyi tejjel, jött a nagy fejés meg minden, hiszti is volt. Mármint én csináltam. Reggelre minden rendbejött.

Az első éjjelünk igen remekül ment, óra beállít, hogy időben egyen a baba mindig. Behoztuk a kiságyat az ágy végébe tettük, ott aludt vagy 2 órát, aztán velünk. Megszoktam, hogy mellettem van, egy ideig így is lesz szerintem. De nem sokáig. Otto nagyon sokat segített, tette vette ideoda a babát, büfizette, simizte, sétálgatott vele, sőt az első peluscsere is megvolt:D Kicsit többet is tudtam így pihenni, hogy tudtam, mellettem van, vigyáz a babára:D Reggelre meg is volt a böjtje, elég fáradt volt az apuka:D De a péntek munkanap, ment a telefonálás meg az e-mailezés ezerrel, dolgozott a drága, meg elugrott venni egy kanapét:D iszonyat jó, puha, kényelmes, szép. Ha másnap dolog van, vagy jön vki, lehet rajta aludni. csodás:D A védőnő is megnézett minket, nagyon elégedett volt a babával, meg tetszett neki minden, a szülős-story, az, hogy babával az ölben nyitottam ajtót, a baba kis tökéletes teste is tetszett ám:D Megkaptam a mit ehetek mit nem listát…nemtom hogy lesz, de betartom, nem akarunk hasfájást a babucinak. Nameg azt is megtudtuk, hogy mivel picikét sárga még mindig, sokkal nyugisabb mint amúgy lenne, szóval majd ha ez letelik (napok kérdése, már nagyon szépen alakul) akkor valószínűleg nem lesz ilyen nagyon nyugis…nah meglátjuk majd, reméljük, hogy nem lesz vészes a helyzet, most elég jól mennek a dolgok,, nem sír nagyon sokat. Egy kis tutujgatás, és csendesedik. Anyukám is nagyon elégedett, mind ez unokájával, mind velünk, az szülőkkel:D Apuval meg is beszélték, hogy nagyon ügyesek vagyunk, nem is hitték volna, hogy így belejövünk….hát nagyjából megy a pelenkázás meg ilyenek, de nem vagyunk olyan naggyon magabiztosak ám. Alakulnak a dolgok, az a lényeg. A második éjjel is jól ment, az ébresztő be volt állítva mindig, hogy a baba nehogy kihagyjon kajálást vagy valami, de olyan kis ügyes, hogy óracsörgés előtt pár perccel ébred, s nem feltétlenül sírással ám. Ahogyan a védőnő is mondta, mintagyerek. Mondjuk egyszer volt olyan sírás-rívás, hogy Otto is felkelt, de egyszer ez belefér:D A mai nap az első napunk hármasban. Mennek a 3órás ciklusok és alszunk közben a babával mi is, főőleg én:D Ma megnézte a gyerekorvos, megvizslantotta, minden a legnagyobb rendben a babával, nősülhet a gyerek:D Sárgaság 1-2 nap és alakul, köldök is leesik hamarosan. Ügyes, szép, minden fantasztikus:D S ha betölti az egy hetet, nem újszülött már, hanem csecsemő. :D S ma másodjára fürdettünk Ottoval Ottobabát. Hát meg kell hagyni, jóval ügyesebbek voltunk, mint tegnap, a baba legalábbis nem ordított. Melegebb volt a szobában is meg a víz is melegebb volt, ez lehetett a megoldás. Azóta pocolás van ezerrel, olya édesen alszik, nem lehet kibírni. Képeket holnap updatelek s ha minden jól megy, írok mostantól megint minden nap:D S nagyon remélem nem voltam túl zavaros:D

IME -> http://picasaweb.google.hu/duckmoo/BABANAPL

Sok sok alvás....reggel sokáig, aztán délelőtt, majd délutántól estig. Mindez rendszertelen fájásokkal tarkítva. Néha 5, néha 20percenként, van hogy óránként, de olyan típusú fájások vannak....Izgalmas, nagyon. Ma nem is voltam/vagyok valami nagy beszélgetős kedvemben, nemtom mivan:D Ottozás ment egész nap, főztünk, filmeztünk, aludtunk, s izgulunk is. Nah hogy ebből mi lesz, nemtudom.

Korán indult a nap, s igen izgalmasan és csodálatosan folytatódott:D Tankönyvbe illően fantasztikus NST görbét produkált a gyermek, ez volt az ajcsija:D Aztán a dokim megvizsgált s közölte, minden a legjobb úton halad, itt már csak azon múlik mikor jön a baba, mikor indulnak meg a fájások, a körülmények adottak. Ha holnap vannak fájdogálások vagy valami, menjünk be, és vasárnap NE szüljünk, ez volt a kérés. (Mivel szombaton ügyel, reggel 8tól másnap reggel 8ig benn van, de a törvény szerint utána 8 óra kötelező pihenője van, nem vezethet szülést délután négyig.) Ha a hétvégén nem meetelünk, akkor hétfőn megcsekkolják a magzatvizet. Kiroá. A mai vizsgálat eredményeképp egész nap mindenfélét éreztem, haskeményedés, szúrós fájdalom, has leszakadni akarása és így tovább....fura. S mindeközben melegfront van......na meglássuk. tippek érkeztek újak:

Ramóna üzenete:
Új tippet akkor adhatok? 20!

Noncsika üzenete:
most rájöttem,hogy akkor fogsz szülni,amikor nekem meg fog jönni: teliholdkor
Noncsika üzenete:
holnapra saccolom

Édesapám pedig úgy véli, a héten meglessz az onokája:D
S ma Ottot egész nap bitorolhattam, kivéve mikor nem telefonált, meg is volt a nagy kérdés délután, Szandi már azt feltételezte, ennek az az oka, hogy szülés témája forgott fenn:D Szóval elvitt ebédelni, fagyizni, megvolt az első teraszos kapcsizás is. Csatlakozott EvokZoli, aki szintén tippelt: kedd 14:36. Majd feltette a "Kávé? Cigi? " kérdést s rámnézett...a megszokás, ugye. Hehhe. aztán elmentünk venni egy táblát s piacoltunk egyet majd jött a Hugi:D Hozott viágot meg csokit:P Tulipááán, tavasz:P Otto mennyei sült kacsacombot készített vacsira, kell ennél több???
S a mai napon a legtöbbet kimondott, illetve leírt szavam a KÖSZÖNÖM volt:D csodás dolog, hogy ennyi embernek eszébe jutottam:D persze mindenki kérdezte a baba dolgot is, nagy érdeklődés és izgalom övezett ma bennünket:D Csodás névnapom volt ám:D Köszi mindenkinek még egyszer:D

Mint hal a vízben, továbbra is. Védőnő szerint a has nincs teljesen leszállva, de nem jelent ez semmit, s amúgy az is lehet h tovább bennmarad....na, majd holnap megvizsgálják mi a zu és lehet közelebb leszünk, vagy nem. A mai terhesgondozás is hasznos volt, nemcsk ebből a szempontból, jók ezek a pregnant ladies' convention-ök, mindenki mindent tudni akar mindenkiről, megy a tanácsosztogatás meg a ki hogy viseli témája:D tanulságos kis esemény ez:D pár hétig csak a baba neve alapján azonosítják be az embert, aztán lehet az ő nevére is sor kerül, én ma avanzsáltam OttóNorton anyukájából Andikává. Mert ezen a néven szólítanak a nővérkék meg a védőnő is. Bezony.
A mai nap azért lett volna jó kis nap a szülésre, mert akkor a kissrác lett volna a mi kis ötésféléves ajándékunk. Mert bizony, azóta tart a románc:P Tartalmas, volt minden, elmondhatjuk, hogy rengeteg dolgot átéltünk és végigcsináltunk együtt, s bár volt egy rázós időszak, most az van, így maradunk, Tugedör forevör, boldog szimbiózisban, hamarosan a gyermekkel a karunkban. Oh ez csodás:D
Kicsit erős a babárakattanás, tegnap megcsináltam végre amit már régóta halogatok, a 4ds ultrahangfelvételből kiválogattam pár képet, ezeket szépen lassan közzéteszem itt mindet. (majd egyszer csak rájövök a "hogyan rakjunk fel jóó sok képet úgy, hogy mutatós legyen" how to-jára, addig úgy lesz ahogy sikerül....ennyit a nagy IT témájáról)

Nyilván az egyetlen dolog amit ilyenkor tesz az ember s nem kéne, az nem más, mint szétsokkolja magát, szüléses videot néz, szüléses sztorikat olvas és így tovább. S mindhiába mondja azt, hogy "Na jóó, ezt akkor én nem", bele kell törődni, hogy neeem úgy van az ám. Tehát a mai sokkterápia végén is csak ott tartok mint előtte: nem lesz könnyű, de végül mégiscsak jó lesz minden. Az meg, hogy mikor történik meg mindez azt oda kell bízni a gyerekre aki most is valószínűleg csak röhög a kis markába, hogy milyen nagyon várja már mindenki, ő meg vígan evickél a magzatvízben:D S ma hivatalosan is bejelentem, hogy hosszas megfigyelés eredményeképp megállapítom: a has bizony leszállt. Az megint más kérdés, hogy onnantól iazán izgi, hogy már megszületik. Felelősség, komoly döntések etetéssel, alvással, meg egyáltalán a neveléssel kapcsolatban, hogyan is csináljuk majd, hogy jó legyen neki is meg nekünk is, ne rendeljük alá az életünket, de tudja, hoogy számíthat ránk, önálló személyiségének kialakításában segítsünk neki, ne kényeztessük el satöbbi satöbbi satöbbi...itt is marad az ösztön és a következetesség. Nameg nem szabad túúlparázni a dolgokat, ugye. Rólam is ordít, ogy nem parázok, tudom:D Ennyi mégiscsak kell, elvégre szülők leszünk....vagyis már végülis vagyunk is:D
Ma megtartottam a krumplifőzelék debütálásomat, ami igen jól sikerült, hiszen még Otto is kért belőle, róla pedig érdemes tudni, hogy nem igazán van oda a főzelékekért:D Büszke vagyok magamra, na;)
S lássátok féloldalas pocakot, meg a standard és igencsak terebélyes (vajh j vagy ly....a jelentést tekintve maradok a hosszabb megoldásnál) én-t a babaszobában a hintaszékben laptopolva, háttérben a csudapuha babatakaróval, meg az el nem rendezett de működő baby surround 5.1 rendszerrel:D

A mai nap rendkívül népszerű volt a tippelős játékban, csakúgy mint a tegnapi….de a baba nem igazán foglalkozik efféle dolgokkal, még mindig odabenn pullerkedik:D Kungfuzik, néha zongorázik a lábujjaival meg ilyenek, jól elvan ott, mondjuk a szokásos furafájások tartanak rendületlenül:D ma is volt kommunikációs hullám, de ez teljesen normális:D meg aludtam is egy naggyon nagyot délután. Aztán ahogy felkeltem, hazaért Otto. Tökre imádom, ha hamarabb hazajön:D Rengeteg előnye van, többek közt az is, hogy azonnal megoszthattam vele egy történetet amit érkezése előtt percekkel olvastam, szintén babavárás közben történt, bár úgy tűnhet igen, de nem velem. Adott a mellszívókészülék és a zsírúj mikrós sterilizáló. Mit tesz az ember lánya ebben a szituációban? Nyilván belepakolja a sterilizálóba a szívókütyüt. Node! abban a szerkezetben igen meleg van ám, a szívószerkezetnek pedig több alkatrésze is műanyag, ami meg tud ám olvadni. Ez nyilvánvalóan már csak akkor tudatosul az emberben amikor késő….hajszálpontosan követtem volna én is a lépéseket és ugyanúgy tönkrevágtam volna a nullcseppes szívókészüléket, az tuti…..lelkesedésünk határtalan, az efféle élmények megosztása pedig rendkívül fontos, legalább ezt nem csinálom majd meg……ezt épp nem, de van még száz dolog amit meg lehet még csinálni:D Otto majd mondhatja: Nade Mutus, hát fizika!!!!:D És fogja is mondani, az fix, igaza lesz;) Aztán ami nagyon lényeges esemény a mai napon: az új Madonna albumot hallgatom épp. Egész más, mint az eddigiek és van pár dal amit már ismerek, de valószínű ez az album sem lesz sikeres:D Vegyesgyümi, ahogy Nojcsika mondta, tényleg az.

A nagy kérdés viszont továbbra is ugyanaz: Mikor? Mert a Hol? kérdésére már megvan a válasz, nem a Sophiane mögött, senem a Symphonia mögött:D Tévét se nézek majd, Margit se hozza be asört…. sej: http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Ma annyit írtam,h. nemigaz:D Szétkommunikáltam az agyam, többekkel hosszas levélváltásokba keveredtem, chateltem és telefonáltam is sokat sokat:D Remek csodás dolog hasonló cipőbenjárókkal tapasztalatcserélni, mert hiszen van szintén, terhes, nemrégen szült és kicsit régebben szült de nyilván a részletekre kiválóan emlékező levelezőtárs a rokonok barátok munkatársak mellett:D van mit megvitatni, az biztos. szinte nem is lehet. ezt csk úgy lehetne h leülünk és mindenki mondja mondja mondja:D viszont akkor ugye valaki mindig belefolytaná a szót a másikba, ami így nem történhet meg, tehát ennek is van létjogosultsága:P mindegy, a lényeg a szófosáson van:D
S hogy aktívkodjak is ma, jól lementem tejfölért a boltba, de nem úgy van az...hoztam ám a formámat, mert ha már ott voltam vettem egy kis üdítőt meg tejet meg almát meg kenyeret meg mittoménmit, végül a tuti kis bevásárlókosaram tele lett és nem volt könnyű.......de lassan hazabaktattam vele, az ajtóban pedig az anyukámkorabeli szomszédasszony felkapta a kosarat és suhant vele felfele, alig bírtam utolérni és nem tudtam ám kiimádkozni tőle sehogysem, így szabad akaratából cipelte fel a negyedikre. aztán mint legnagyobb spanok, letegeződés és a gyermek hamarosan bekövetkező születése fölötti örömködés következett, minthogy kell már egy gyerek a sok idős közé, ráfér a lépcsőházra....mondjuk ez igaz, Otto reakciója viszont annyi volt, hogy áh, ez nem a lépcsőház gyereke lesz.....:D hanem az övé, a mienk:P Máris büszke, jóóhogy. Mondjuk dögfáradt is. Nem aludt egyemmeg valami sokat az éjszaka, nyugtalan volt, illetve kezd ráálni a gyerekre, hogy nem lesz egészéjjel alvás. Nomeg felugrott ma Pestre is délután, mert ki tudja holnap is fel tud e majd menni.... szerintem a héten megszületik, szerinte jövő héten......ki tudja....ami tuti, az az,h. április baba lesz:P

S egy tipikkus angol vicc, egy valódi angol férfiú (Emőke Andy bear-je az illető) feltalálmánya így mára végezetül.

Little boy in the pet shop: I would like a pet-fly
Shop assistant: We don't sell things like that.
Little boy: But you have one at the window

ehhh:D

Főlustizás. Erről szólt a nap:P Két lustizás között pedig konyhaművészkedés folyt, lebbencslevest gyártottunk, majd hagymás rostélyost...mondjuk ezt valójában Otto csinálta;) Tényleg tud főzni:P Mosogatni nem, de férfi, így van ez jól. S közben már egyre közelebb kerülünk a nagy pillanathoz, érzem. A hasam egyre durvábban bír megkeményedni..méhösszehúzódások témája, a medencém és a gerincem is egyre vadabbul elkezdett átalakulni, egy hosszabb ücsörgés után nem lehet csak úgy hirtelen megindulni. Mintha ki lennék lazulva. Babuci mozog, nagyon erős kisfiú ő már;) Közben pedig tart az érdeklődés hogylétünk felől, illetve a keep in touch már-mamikkal. (Berni jól megkérdezte mizu, ő 13-ra tippelt, eddig úgy fest, hogy ma már nem születik meg.....)Nem lesz zökkenőmentes a mi esetünk sem, de ez így van rendjén. Mindig van valami, szülés, szoptatási nehéézségek, nehezen elalvás, hiszti, a fogak eljövetele, dackorszak és így tovább:D Észnél kell lenni kéremszépen:D Elkezdtem olvasni egy könyvet arról, hogy hogyan lehet elérni, hogy a gyermek jól aludjon....a könyv egyharmadánál annyi a konzekvencia, hogy a következetesség és a rendszeresség lesz a megoldás a bajokra.....remélhetőleg menni fog;) Otto is olvas, tájékozódik a témában. Ma elolvasta hogyan zajlik a szülés, szerinte nem lesz semmi gáz, simán megoldjuk. Maszkólány barátném is jelezte, hogy úgy érzik Mesivel, hogy könnyű szülésem lesz. Legyen igazuk. Na és el kéne dönteni, hogy hogyan is legyen ez az egész, nem kizárt, hogy a folyosón fognak izgulni néhányan, így bizonyára sikerül majd kivívni a szülőszobán dolgozók szimpátiáját;) Mondjuk nem ez a legfőbb cél, nyiiiillvvván:D

Alvás majdnem délig, evés-ivás, pihi, ejtőzés, pocolás, filmnézés. Nagyjából így lehet jellemezni a napot, mondjuk itt-ott voltak izgalmas jelenek:D Pl végre valahára kedvesdrága barátnénk, Edit elérhető volt skype-on és be is köszönt. Zeki baba születése óta nem nagyon hallottuk hírüket, azonkívül, h. megszületett március 30-n. Jól vannak, gyönyörű és édes kisbaba - kicsi baba nagy haj-(lásd a fotót: a kis Zakaria és a büszke édesapa: Abdul:) ). Minden szépen halad a maga útján, a szülők is ott vannak segítenek:D Ez a beszélgetés nagyon feldobta a hangulat, már nagyon kíváncsiak voltunk rájuk Ottoval. Noés ezúton is gratula nekik!!!!Közben délután Berni több ízben is megjegyezte, hogy ideje készülni, holnap lesz a nagy nap....igen, 13-ra tippelt...na meglátjuk a kis Ottó hogyan vélekedik;) Pont ma láttunk magzatos szülős babás műsort amelyben azt állították, hogy a baba bocsát ki olyan anyagot (tüdőfehérje talán.....) ami beindítja a szülést, mivel azt jelzi, hogy a kicsi tüdeje készen áll a 'kinti' lélegzésre. Betty drága is felhívott a mizumizumizu kérdéssel, zabszem pozitív már ő is. Aztán Otto másik volt munkatársának szintén terhes felesége is kérdezgette, mizu, kiderült, az első gyermeket az én választott dokimnál szülte, elégedett volt vele:D Ez jó jel. Közben volt egyetemi csoporttársam is érdeklődött és megosztotta szülős élményét, remélem hozzá hasonlatos nehézségű lesz az én szülésem is. Noés végre Szandival is tudtam beszélni, ő is csatlakozott az érdeklődők lelkes csoportjához....nomeg én is jól megérdeklődtem, hogy mi a szitu velük, mostanra kezd helyreállni a rend, Zétibaba kezd jól aludni, az evéssel sincsenek már gondok, szóval minden flottul megy. Van egy rázós hét az elején de aztán kialakulnak a dolgok, nyilván ez nálunk is hasonlóképp zajlik majd. Otto is már kezd teljesen átszellemülni:D BABA BABA BABA

ismét hajnalban sikerült NST időpontot kapni, de végülis megérte, kisebb nyüstölés után a fijatalúr mozgott ahogy kell, a nővérkék is elégedettek voltak a teljesítményével, az ambuláns orvos pedig, mivel az én dokim szabadnapos volt közölte, hogy egy hét múlva ráér visszamenni…majd a hasamra pillantva megjegyezte, hogy megeshet ugyan, hogy hamarabb lesz itt szülés mintsem NST pénteken. na majd meglátjuk, magam sem tudom, hogy lesz ez az egész, vannak egészen fura érzéseim, s már szokott nagyon fájósba mozogni. Reggel összefutottam drágalátos Maszkólány barátnémmal, a két kómás jót dumált :D Hazaérve Otto még kapott egy szép napot puszit s elillant dolgozni, én meg itthonmaradtam s egy alapos kis szundítással folytattam a napot…eközben keresett Szandi, a kis Zétény anyukája, akivel egy hete nem bírjuk elérni egymást, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy vannak otthon:D egyszer csak összejön. Aztán jött a húg, elmentünk bababoltba, nem nem sikerült megfelelő méretű és vastagságú takarót találni a gyermeknek…..sebaj, van neki pár takarója, hátha enélkül is elboldogulunk:D Aztán ebéd, majd a kajáldától a kocsiig bőriázás 2 perc alatt:D király. meg láttunk koccanást is, egy fazon nekiparkolt egy villanyoszlopnak….biztos a hasamat nézte, hogy mekkora:D Mindegy. Aztán délután jött Dimanó, aprítani, forgácsot gyártani. Tulajdonképpen az ajtók alját jött levágni, segítsége nélkül nem tudnánk bezárni a csodálatos babaszoba csodálatos ajtaját a csodálatos, de vastag szőnyeg miatt. A forgácseltakarítást követően azonnal le is ugrottak egy jól megérdemelt sört elfogyasztani…..ünnepelni azt tudnak:D Rá is fér Ottora a nagy stresszelésben egy kis kikaccsolódás. Addig én sem tétlenkedem…..nagyon fontos felfedezésre jutottam: hivatalosan hozzáférhető Madonna brennyú videoja: http://www.youtube.com/watch?v=nfUjfioAnKY

Noncsikával meg is vitattuk, hogy anyánk ismét nagyon rosszul fest. Mint mindig. S időközben meg kellett ígérjem h nem most szülök….mert igen jól megy az ünneplés a srácoknak. csak mondják mondják mondják ilyenkor:D remélem tényleg nem most fogok szülni….

újabb tipp érkezett:

jedi üzenete:

vasárnapról hétfőre

Ez 14-t jelent……

Majdnem nyugis volt a mai nap:D Otto sokáig tudott itthon lenni reggel, itt pocolás volt, meg sokszor szólt a telefon, de nagyon jó volt ez a hosszúú reggel. Aztán irány a doki, terhesgondozás. Nem valószínű, hogy ki tudom fejleszteni az ideális időpontot az érkezésre, mindegy mikor megyek nagyon sokat kell várni...na jó, egy órát, de az mégis soknak tűnik.... mondjuk összefutottam kevves kollégákkal Bug és Nóra nem voltak olyan szerencsések, h. csak egy órát várjanak, nos nem öntött el a sárga irigység a 3órás dekkolás hírének hallatán. (A félreértések elkerülése végett ők nem a terhesgondozás céljából múlatták ott az időt) De jó volt beszélni velük, nameg ott volt Otto egy régesrégi kollégájának felesége, kivel életemben nem beszéltem még két szónál többet, ma megtörtént: beszélgettünk. Aztán miután megvolt a védőnős dottoros meeting, semmi különös történéssel, ezt követően Viki elszállítmányozott döccögős utakon Ottohoz, végig azon izgult, hogy jajj csak neogy meginduljon a szülés....én meg olyan rendes vagyok,h. nem játszottam el a fájást, mint Phoebe a Jóbarátokból (mielőtt mindenki elindult Londonba ő pedig maradt a hármasikrekkel) Aztán Ottot igen sikeres akció keretében elmenekítettem a cégtől egy rövid ebéd erejéig....aztán egyemmeg itthon kötött ki, dolgozott is rendesen, lehet veszek neki valami telefontartót amivel a fülére tudja csiptetni a készülék......Mostmár fullosan be vannak pakolva a táskák is, végre a felkapom és megyek típusú lett. uhhh, de izgi. aztán estére hipp hopp indulni kellet, mándeazonnal, Cora, bevásárlás. Megvettük az igazi kisfiús kék kádat, állvánnyal....majd ügyesen telepocsoljuk az egész lakáást. Kellemesen elfáradtunk s magunkhoz vettük a jóól megérdemelt fagyinkat, most pedig JamesBondolás lesz.

jah, újabb tipp érkezett:

Kriszti üzenete:

holnap

Kriszti üzenete:

neeem, mostanában kedden születnek a babák, tehát 15

Holnap hajnalban ismét NST....remélem jól viselkedik majd a kis tündérpofa....s mivel elég határozott mozdulatokat tesz s két napja nem bírom kiverni ezt a nótát a fejemből: http://www.youtube.com/watch?v=MJQu97_Xwiw

Megvolt a szülőszobás NST, és itthon vagyok, tehááát nincs a babucinak semmi baja és nem is szültem :D Pedig nem volt semmi becsengetni a szülőszobára…..aztán egy a szoksásosnál spécibb szerkezettel figyelték a kicsit, mocorgott, ügyes volt, sipp supp mindent le is tudtam fél óra alatt. Pocak még nem szállt le, addig még van idő, de nem lehet jóslatokba bocsátkozni. Péntek hajnali fél 8kor ismét megyek.

A nagy örömre gyorsan el is szaladtam vásárolni toppokat…végre találtam és egy nem lehet otthagyni típusú babatakarót…kék és dínós és puha. Aztán irány az Imázs szépségszalon, Reninél hajnyírás, ennyi, vége, nincs tovább, már nyoma sincs valaha volt szőkeségemnek, majd Noncsikánál szépülés tovább….. (http://www.imazsszalon.hu )minden flottul megy, aztán Ottó értemjön és hazaszállítmányoz, kicsit nagyon elfáradtam ebbe a napba pedig nem volt semmi különös. Hát be kell vallanom….nem bírom már úgy a strapát. Ekkora pocakkal és ekkora bokával nem is olyan egyszerű.nade itthon jól megérdemelt pihenés:D A SEInél pedig nem ment a munka, mert valami építkezésen (nyilván egy olyan építkezésen ami közel van az office-hoz) elvágtak egy optikai kábelt, nem tudtak dolgozni az emberek…..hehe. Tudok mindent, pedig ott se vagyok…..ez itt a 21 század kéremszépen.

A tippelős játszás témájában is van folytatás:

Csucsika telefonban állította hogy 16n születik.

noncsika üzenete:

5 nap múlva

AandikaA üzenete:

14e...

Ágica és Csaba üzenete:

Sztem 16-án már a karodban lesz

S a Jóbarátokban ma szülős videós rész volt……na azt én nem nézek. Lehet kéne???

Teljes nyugi, babaruhavasalás, hazajövős cucc összepakolása, ilyenek történtek ma. Jött ma Krisz táppénzes papíromat bevitte a céghez a drága, és megnézte a lakást, nagyon meg lett dííícsérve, de természetesen a babaszoba vitte a pálmát. Délután ejtőzés, az emberek meg ráharaptak a tippelős játszásra, íme a tippek:

Enrique G@rcia üzenete:
one week, the 14th or the 15th

katalin.kulczycki@sei.hu üzenete:

sztem a hétvége

katalin.kulczycki@sei.hu üzenete:

pénteken éjfél előtt sztem

Emese Varga üzenete:

én alapból azt mondanám hogy ápr. 12

Emese Varga üzenete:

de az rémesen közel van

Emese Varga üzenete:

úgyhogy mondok inkább ápr. 15-öt

Gabor Arany üzenete:

15

Ramona Rákhel-Szöllősy üzenete:

ápr.17

EMOKE üzenete:

en 14re tippelek

EMOKE üzenete:

olyan van, amire meg nem tippeltek?

EMOKE üzenete:

legyen akkor a 16 inkabb

Silvia - Debrecen Training Coordinator üzenete:

my guess is apr. 14th

Bernadett Toth - CSD üzenete:

na mert én ápr 13-ra gondoltam

Eniko Kovacs üzenete:

szerintem Aprilis 15 lesz a szulcsinapja

Krisztina Szabó- Microsoft üzenete:

20

Krisztina Szabó- Microsoft üzenete:

apu szülinapja

Este Ottóval megalkottuk életünk első lecsóját, nagyon finomat főztünk. Aztán befejeztük a tegnapi filmet, tehát végülis elmondhatom, hogy egészen kellemes nap volt ez a mai, izgulás a holnap miatt az viszont tart továbbra is. Mégiscsak a szülőszobára kell mennem…….

S ezt mindenképpen látnia kell mindenkinek...... http://www.youtube.com/watch?v=cXXm696UbKY

Ezt is megértük, nem kellett lépcsőzni. Nem mondom, hogy végigpörögte az egészet de legalább mozgott. Remek volt hajnali fél 7kor kelni, reggelit magambagyűrni aztán rohanni a Klinikára. tarhálós kiskutyával a nyomomban főleg, nade lekopott félúton. Én meg nem akartam elkésni úgyhogy úgy érkeztem mintha lépcsőztem volna. Nem nem nem mozgott ő magától csak úgy, de a hasmozgatásra reagált, megúsztuk a lépcsőzést. hallelujah. Aztán jött a várakozás csodás órája. Hétfő, csillió ember, köztük sok büdös és igénytelen. Mokaszinos fehérzoknis melegítőnadrágos kismamák büdös bőrdzsekis ukrán cigit szívó pasijaik kíséretében olvassák a besztmagazint és borzasztó töredezettek a hajvégek, ahová nézek….büdös van, fáj a lábam a lógatástól, fáj a derekam az üléstől és kezdek szédülni a bűzös levegőtlen váróban….ekkor feltűnik a dokim aki szinte megment. Majd közli, hogy szerdán ismét NST, de mivel ügyel, a szülőszobára menjek már…..para: „de ugye csak NST miatt?” hangzik el a kérdés. „elvileg igen, hacsak a baba nem gondolja másképp” jön a válasz. na jó. akkor szerda. usgyi haza, Otto még otthon. remek, legalább beszélünk pár szót, aztán elrohan dolgozni. Mosás, fodrász-kozmi témájának lefixálása Nonchybabával. Szerdán a vizsgálat után….merész???? Remélem nem. A nagy izgalomra pedig jól megérdemelt délutáni alvás következik, csodás. Aztán Otto itthon, folytatódik a békés nap. MSNen feltettem a kérdést h ki mikorra tippeli a születési dátumot. eddig 2 tipp érkezett:

Chris Hoff üzenete:

4-11-2008

Chris Hoff üzenete:

he can be Info-boy

Chris Hoff üzenete:

411 is the number we dial for directory assistance

Chris Hoff üzenete:

actually, I say the 21st

Delirium üzenete:

én 15-ére tippelek

Senthil | LIC üzenete:

I will guess it will happen during change management

Senthil | LIC üzenete:

so that will be the 17th, between 7pm and 11pm CDT

Senthil | LIC üzenete:

well in debrecen we usually do the change at 1pm to 4pm CDT

Senthil | LIC üzenete:

let's go with that =)

És felmerült a kérdés mi lesz a nyeremény annak aki esetleg eltalálja……az első pelus mint ötlet nem rossz, de még át kell ezt gondolni……..minden ötlet welcome.

Tökéletes, kerek nap volt ez a mai. Reggel sokáig alvás, aztán jóó nagy reggeli, egy kis trécselés Mesivel, aztán irány a Babaexpo. A bejáratnál összefutottunk egy terhesgondozós ismerőssel (Feketéné Noémi, Fekete Zétény anyukája) , aki azonnal jelezte párjának, hogy ő itt (mutatva rám) az Ottó Norton anyukája. Volt nagy lelkesedés, örömködés aztán mindenki ment tovább. Nos a Babaexpo remek mulatság, szinte az egész telis tele van kisruhákkal. Így ezúton is szeretném hivatalosan is hőssé nyilvánítani Ottót, aki mindvégig kitartott, az érdeklődés jeleit is mutatta, pedig a férfi nő arány 1:10 volt, s ebben az eladók is benne voltak ám. Soha nem láttam még ennyi kisszoknyát……jó, hogy eljöttem mostmár tudom, hogy milyen. Vonta le a konzekvenciát, és én is. Büszke vagyok rá, hogy kibírta, hogy minden pultnál megálltam és nézelődtem s vettem sok-sok babaholmit. Legközelebb Csucsikával megyek, mint ideális turitárssal, úgy érzem. De ez így volt perfect. Aztán itthon ejtőzés, Emőkével a Helen Doron módszerről cseréltünk eszmét, lelkesedésben nem volt hiány. Aztán jött a Hugi, hozott kaját, majd jöttek Jónáék. Illykével nagyon jó volt beszélgetni, rég találkoztunk s igen sok jótanáccsal látott el a gyereknevelést illetően, legfőbbképpen azzal, hogy nem kell túlparázni a dolgokat, csak figyelni kell a gyerekre, rendszert vinni a napjaiba és következetesen viselkedni. Nyilván ezt hosszabban és részletesebben, de nagyon jó volt dumálni, közben írtunk letter of complaint-et Riki elveszettt útleveléről, meghatalmazást, a srácok is eltöltötték az időt, Sáralány pedig kiccsillagoskodott itt jobbrabalra. Aztán kisgyerekes család lévén eljött a „na megyünk” pillanata és már sipp-supp el is tűntek. Aztán Apival Skype…..mintha a világ túlsó felén lennénk. Megnézte a babaszobát, a pocakot meg minden, elismerő tekintettel konstatálta a látottakat. Aztán az 5.1s Dolby surround hangrendszert átnevezte Baby Surround-dá és kerek is lett minden. A baba is jót mulatott eközben, majd lerúgta a laptopot az ölemből. Remélem holnap reggel is ilyen kis eleven lesz……

Attention! Attention! Elmondhatjuk, hogy mostmár tényleg KÉSZ a babaszoba. Ma hosszas nézelődés után sikerült végre meglátni azt a bizonyos szőnyeget. Tökéletesen passzol színben és mintában az egész babaszobához, olyan csodálatos, hogy nincs is rá szó. Van még állíthatós erősségű álló-és olvasólámpa túinván, ami olyan hangulatvilágítást tesz lehetővé, hogy elképesztő, jelenleg is a hótkényelmes hintaszékben ülök a nyugalom szigete effektes babaszobában. Meg is ünnepeltük rendesen a sikeres projectet, ebéd a Látóképi csárdában, majd itthon az új szőnyegen fetrengés tippikus esete. A baba pedig nem pusztán akkor jelzett mocorgással amikor megláttuk a szőnyegét, hanem akkor is amikor hozzérintettem pocakon keresztül…megsimizte, approvolta szerintem. Most minden olyan nyugodt. Otto igaz még bíbelődik a falra szerelhetős hiperszuper TV állvány falra applikálásával, de hamarosan elkészül ő is. Igazi családi project volt az is, Otto fúrta a lyukakat a falba, mi meg a gyerekkel porszívóval gyűjtöttük a leszálló porszemcséket. Aztán mindjárt rendezkedés és ejtőzés, lehet valami filmet is megnézünk, holnap Babaexpó.