Toti és Erik (az első 2 év)

Hugi Hugi Hugi leaving for Polska

Délután befutott a Hugi, jól el is mentünk egy-két dolgot elintézni. Persze a sötétítőfüggöny amit kinéztünk egy kisebb vagyonba került volna, szóval vérző szívvel álltunk tovább egy jó kis fagyival vígasztalódva. Aztán meglátogattuk Ottót a munkahelyén, seperc alatt ott volt mindenki, Toti pedig hozta a formáját, vigyorgott és aranyoskodott, mint mindig. Nameg persze csajozott is, de ezt mondanom sem kell. Miután visszaengedtük Ottót dolgozni, hazafelé vettük az irányt, ahol tökélyre fejlesztett technológiánkkal paníroztuk a karfiolt, nemsoká Ottó is hazaért, klubboltunk egy keveset, aztán a Hugi tova is haladt „teázni”:D Pénteken szintén Hugis nap volt. Délelőtt itthon voltunk és nagyon serényen babáztunk. Közben sikerült szervezkedni ajándékügyben, természetesen az utolsó napon állt össze bennem mit is kéne adni Ágónak a nagy utazás előtt. Bögre Toti fotójával. Tehát már csak annyi volt a dolgom, hogy találjak valakit, aki ezt pár órán belül kivitelezi. Tereltem ezerrel, mivel eközben Ágó már hót gyanútlanba itt volt. Kora délután el is indultunk a teljesen terelős belvárosi körútra, ahol sikeresen abszolváltam az ajándék táskába helyeződését. Persze alig vártam, hogy odaadhassam neki, de gondoltam megvárjuk Ottót. Nos, azt kell mondjam, igencsak jól sikerült kitalálni, minek örülne a Hugi a legjobban. Nemsoká befutott Api is, ment is az onokázás ezerrel. A királyfi a játszószőnyegen, mi meg körülötte körben, s vártuk, hogy megforduljon – amit persze nem tett meg ott és akkor, ez nem kívánságműsor kérem, a pelenkázó ennek a helye – s csodáltuk. Ez a gyerek mindenkiből rendkívül heves érzelmeket képes kiváltani:D Aztán lassan elindultak Nyíregyházára. Volt egy kis párás tekintet effekt a búcsúzáskor, nagyon fog hiányozni a Hugi. Jól megölelgettük egymást meg minden. De nem szomorú esemény van készülőben, hanem örömteli, külföldi tanulmányút, tapasztalatok, élmények, utazás, emberek, színek, illatok, helyek, tanulás. Mi pedig megvárjuk itt, majd sokat telefonázunk, webkamarillázunk (Zsuzsika, szeretem ezt a szót:D ), élménybeszámolókat tartunk majd oda-vissza. De szerettük régen ezt :D


Nórika cometh


Nemsoká fürdettünk is, mivel a királyfi nyűgösködött, nameg Ottó is találkozott a Balatonkörbebiciklizős brigád másik két tagjával. Így én nyugodtan csinálhattam amit ilyenkor szoktam. Vasalás és a Gilmore lányok. Közben pedig izgultam ezerrel. Hogy miért?....hát az még délután elkezdődött. Felhívtam Bettyt, viccből, hogy mostmár be kéne menni a Klinikára, ha 26n szülés lesz (Betty április 20n született, mint az én drága kicsi fiam, ezért én a 17, 21, 27 tippek után a 26ra tettem le a voksomat). Beletrafáltam, telibe. Épp a szülőszobán volt az előkészítőben, szóval megelőzött. Délután 5 körül még egyszer tudtunk beszélni, s onnantól vártam, hogy megnyekkenjen a telefon. Egy körülre sikerült elaludni a sok vasalnivaló meg a minden, persze Totikám négy körül ébredt, majd én fél hat körül rálestem a telefonra, semmi hír, aztán 7 körül megcsörrent. A fáradt de boldog kismama közölte az örömhírt: Megszületett Czirják Nóra, szeptember 27n 5 óra 46 perckor, 2900 grammal és 48 centivel és csinos kis pofival. Gratulálunk ezúton is és jó egészséget kívánunk a kis családnak.


Plaza baby


Ebéd után nekiveselkedtünk a régóta halasztgatott eseményre sort keríteni: vegyünk Ottónak valamit:D Megvolt Totika első hivatalos plázázása, végigjártuk az egészet, egész szép eredményekkel: 2 pulcsi egy nadrág, pár megdobogtatott női szív. Az egyik eladó harmadjára bírta megjegyezni az OttoNorton nevet, s annyira tetszett neki a név viselője, hogy szinte elfelejtkezett mindenről. Kifelé menet összefutottunk Kingával és Borkával, a hömpölygő csitriáradat kellős közepén két babakocsival lassítva a forgalmat békésen váltottunk pár szót :D Itthon vacsi, fürdetés, szokásos esti rutin.


Usziiii


Ha vasárnap, akkor babaúszás. Nem volt ez másképp ma sem:D Mire összeszedelőzködtünk meg minden, jól eltelt az idő, még az a szerencse, hogy innen nem lehet elkésni. Sokkal többen voltak, mint legutóbb, de a haverkodós kislányt ( kedves Nyújorkos ex-kollegina, Krisztike tesója a büszke édesapja a fent említett kishölgynek egyébként) még sikerül elcsípni. Kicsit álmos volt a mi drágánk az elején, de egésze belejött a dologba. Volt vidám csapkodás, rugkapálás,vigyorgás, s b evezettük a vezényszót is. Az uszi utáni zuhanyzást nagyon élvezte, az azt követő öltözködést már nem annyira díjazta. Aztán el is aludt ahogy szokott. A gyönyörű időre tekintettel nem siettünk haza, elmentünk kocsikázni:D Szép és izgalmas utunk volt:D Itthon gyorsan megcsináltam a rántott husit, s miután elaludt a cseppem elindultam. Míg a fiúk „nézték a Forma 1-et” én meglátogattam Bettyt és a kis Nórikát. Útközben beszéltem a Maszkólánnyal, aki jön holnap meglátogatni a kis Miszikasszt (hát ez a név…Krisszel msn-eztem s a Miszimasz helyett véletlenül Miszikaszt gépeltem, mit is várhatunk egy typo queen-től. Aztán ez annyira megtetszett Krissznek, hogy elkezdtük használni. S mikor kiderült, hogy babát várok s még nem tudtuk sem a nemét sem a nevét ráragadt a Miszikassz név s bezony még mindig használatos). A Klinikán annyira sokan szültek most, hogy a gyermekágyas osztály megtelt. Elhaladtam azért a régi szobám előtt is ma, nem volt semmi érzés. Nórika épp uzsi után volt, teli bendővel virgonckodott az ágyban mikor megérkeztem. Betty megengedte, hogy felvegyem egy kicsit, nyöszörgött egy picit, aztán befészkelte magát és nemsoká el is aludt. Olyan Pici!!! Kis Ottó fél kilóval volt nehezebb, mikor kibújt. Csodaszép kislány, tökéletes:D Bettyvel sétáltunk egy kicsit, beszélgettünk, elmesélte a szülést, az oxytocin ott is bejátszott, nem gyengén, volt eda, így teljesen más volt mint az enyém, de ugye nincs két egyforma szülés:D Feltörtek bennem is az emlékek, megláttam a „kedvenc” csecsemős nővérkémet is. Az idő gyorsan telt, észre sem vettem, hogy jócskán letelt a tervezett fél óra. Nemsoká érkezett a büszke apa és nagymama is, szóval elbúcsúztam a csajoktól egy időre. Hát igen, eddig is ketten voltak egy ideje, de mostmár megvolt az osztódás is. Hihetetlen és leírhatatlan érzéseket vált ki ennek a megélése:D Hazafelé a kolik mellett felhívtam egy hirtelen ötlettől vezérelve Csucsikámat, aki épp dolgozott, úgyhogy beszaladtam egy teára, nem láttam jó ideje, legutóbb a Balcsin találkoztunk. Aztán a nonstop irányában haladva egy rendőrbácsi megállított és visszatessékelt arra ahonnan jöttem. Ömlik a gáz arra, még gyalogosan sem lehet abban az irányban továbbhaladni. Mik vannak. Így egyenesen hazafelé voltam kénytelen jönni:D Az én Ottóim serénykedtek a konyhában, a leves Ottó reszortja volt mára, igen finom is lett amit készített:D Fürcsi, altatás, kis alvás, evés, alvás. Pókember 2. Holnap indul a Hugi.

AandikaA üzenete:

mmikmillkkl.

Hamupipőke üzenete:

azt mondja, MILK

Hamupipőke üzenete:

hahaha

AandikaA üzenete:

ezt toti írta