A hétvége meglehetősen nyugodtan telt, nem volt semmi különösebb haccaccáré. Szombaton egész nap játszottunk, délután meglátogattuk drága Maszkólány barátnémat, aki nagyon örült, hogy a Miszicasco tiszteletét tette nála. Toti nem szeppent meg az új helyen, míg mi kajáltunk ő békésen pakolta szét a cuccokat az asztalon meg minden, aztán ugye evett ő is, aztán elindultunk sétálni. Este szokásos program, fokozott pihenési rátával. Ami izgalmat adott ezen az álmos szombaton az a második fogacska kibújásának ténye. Néztünk interaktívan Megafrászt is a Hugival, nagyon izgi volt.
Vasárnap teljesen kiccsaládos volt a hangulat, játék, kicsi séta, babázás, pihenés volt a program, fantasztikus nap volt. Az első főzelékevés megtörtént, krumpli-almapüré. Ez is eléggé bejött Totinak, megette az adagját. Szívem szerint nem siettetném ennyire ezt a hozzátáplálós dolgot, de kénytelen vagyok. Készülni kell a nehéz időkre. Délután az etetése már viccesebb volt, olyan bééndzsa voltam, kiverte a kezemből a tányért kaja közben. Nehogy azt higgye bárki, hogy a végefelé jártunk és nem épp sütőtök-barackpürét uzsizott. Olyan kis tökös csávó volt a gyerek ahogy vigyorgott a pürében úszva, hogy nemigaz. A hordozót persze azonnal szét kellett kapni, mosás meg minden. Jó volt ez a négy nap nagyon.
A hetet dokizással kezdtük, hathós kontroll a klinikán. Nem lett volna muszáj menni, de mondták, hogy menjünk, így nem ellenkeztem. 10re kaptunk időpontot, ami az óraátállítás miatt előző nap még 11 volt, szóval addig addig logisztikáztam a fejemben, mígnem arra jutottam, a szokásos délelőtti alvást nem szabad otthon megkezdeni, beza el kell indulni s a babakocsiban durmolni. Nem vagyok nagy matekos, így a fejszámolás sebessége nem volt megfelelő, mire eljutottam a konklúzióig Toti már álmos volt. Ami egyet jelent a nyűgösséggel. S ez öltözködéssel párosítva elég komoly fülsiketítéssel jár. AtomAnti nem halad olyan gyorsan, mint ahogyan ilyenkor öltöztetek, de így is íírtó hosszúnak tűnik az a perc. Bezzeg ha lefele öltöztetném, akkor vigyorogna. Na lényeg a lényeg, beöltöztünk őszi outfitbe, sétálni indultunk, el is aludt a tervek szerint, 9.55re odaértünk, persze a babakocsi nem fért be az ajtón, de mindegy. Leöltöztettem, papérosokat előkészítettem, de minek. Több, mint fél órás késéssel kezdték meg a rendelést, pofás kis tömeg gyűlt össze mire bejutottunk. Toti persze hozta a formáját, sikongatott vígan, játszott meg minden, mindenki őt nézte, az egyik anyuka olyannyira belefeledkezett, hogy annyira összetejezte a gyerekét etetés közben hogy át kellett öltöztetni a kislányt. Incselkedett a gyerek, na.
Mikor végre bejutottunk folytatta az aranyoskodást. Mindent rendben talált a dokinő – mindenki meglepődött, igaz? – s tudományos szakkifejezéseket is használt a status megfogalmazásakor: szépen fejlődik, aranyos:D Meg is mérték a fiatalurat, pofás kis adatok jellemzik: 76 cm a magassága (sztem annyi azért nincs, nem valószínű, hogy 6 centit nőtt egy hét alatt) a súlya pedig 9060 gramm, ezt elhiszem. Ami érdekes volt, az a fogas kérdés. Említette, hogy bezony a felső fogsorban is kibújni látszik az egyik kis fogacska. Hazaérve megnéztem, s már kinn is volt. Szóval jelentem kérem, a harmadik fog is kibújt:D Mit ne mondjak, elég büszke vagyok, hiszen semmi hiszti nem övezte ezt az eseményt. Mint egy igazi szuperhős, úgy viselte a dolgot. Mostmár tud foggal gitározni:D Este a büszke Apa szórakoztatta a cseppet, olyan jól elvannak:D
Ma délelőtt sokat aludt Toti, ha ezt tudom, simán ledőlök én is. Az óraátállításhoz igazodott, mostmár ismét fél nyolckor kel, nem fél 7kor:D Délelőtt youtube-ozás volt míg pihizett a kis kókuszbuksim, így esett, hogy eljutottunk a megsztáros vidiótól a habverős fülbevalóig. Ebédre megevett egy almát és egy krumplit, a tányér púposan volt, de benyomta. Aztán végre hosszas szervezkedés után sikerült találkoznunk Zétivel és Szandival, jöttek délután vendégségbe. Három héttel idősebb Zéti, már mászik, ül, áll, nagyon ügyesen sertepertél, a szoba összes kritikus pontját megtalálta, kábelek és konnektorok formájában, majd pakolni kell, ha Toti is nekiindul. Édesen eljátszottak, persze nem mondanám, hogy a játékokkal foglalkoztak, sokkal érdekesebb volt a papucs, a távirányító, a szatyor, az újság, a tükör és a másik baba:D Volt kézfogás, simisimi, Zéti egyszer meg is mászta Totikámat. Kicsit beszélgettek is, imádnivalóak voltak nagyon. Szandival is ment a témázás, annyi mindent kellett megbeszélni, hogy nem is bírtunk a végére járni. Közben Toti aludt egyet, aztán Zéti is álmos lett, idő is volt, elindultunk sétálni, gondoltam bankautomatázok meg megyek postára. Nem lett az egészből semmi, az automata nem működött, a postán ezren voltak, Toti ríni kezdett, szóval spuriztunk haza:D Itthon vacsi után persze minden szép és jó lett, játszottak Ottóval sokat, ki is fáradt, fürdés után álomba zuhant sebtibe.
A képek valami miatt kicsit összevissza vannak, de gondolom nem nehéz követni. S végre eszembejutott. A zakuszka :D
Vasárnap teljesen kiccsaládos volt a hangulat, játék, kicsi séta, babázás, pihenés volt a program, fantasztikus nap volt. Az első főzelékevés megtörtént, krumpli-almapüré. Ez is eléggé bejött Totinak, megette az adagját. Szívem szerint nem siettetném ennyire ezt a hozzátáplálós dolgot, de kénytelen vagyok. Készülni kell a nehéz időkre. Délután az etetése már viccesebb volt, olyan bééndzsa voltam, kiverte a kezemből a tányért kaja közben. Nehogy azt higgye bárki, hogy a végefelé jártunk és nem épp sütőtök-barackpürét uzsizott. Olyan kis tökös csávó volt a gyerek ahogy vigyorgott a pürében úszva, hogy nemigaz. A hordozót persze azonnal szét kellett kapni, mosás meg minden. Jó volt ez a négy nap nagyon.
A hetet dokizással kezdtük, hathós kontroll a klinikán. Nem lett volna muszáj menni, de mondták, hogy menjünk, így nem ellenkeztem. 10re kaptunk időpontot, ami az óraátállítás miatt előző nap még 11 volt, szóval addig addig logisztikáztam a fejemben, mígnem arra jutottam, a szokásos délelőtti alvást nem szabad otthon megkezdeni, beza el kell indulni s a babakocsiban durmolni. Nem vagyok nagy matekos, így a fejszámolás sebessége nem volt megfelelő, mire eljutottam a konklúzióig Toti már álmos volt. Ami egyet jelent a nyűgösséggel. S ez öltözködéssel párosítva elég komoly fülsiketítéssel jár. AtomAnti nem halad olyan gyorsan, mint ahogyan ilyenkor öltöztetek, de így is íírtó hosszúnak tűnik az a perc. Bezzeg ha lefele öltöztetném, akkor vigyorogna. Na lényeg a lényeg, beöltöztünk őszi outfitbe, sétálni indultunk, el is aludt a tervek szerint, 9.55re odaértünk, persze a babakocsi nem fért be az ajtón, de mindegy. Leöltöztettem, papérosokat előkészítettem, de minek. Több, mint fél órás késéssel kezdték meg a rendelést, pofás kis tömeg gyűlt össze mire bejutottunk. Toti persze hozta a formáját, sikongatott vígan, játszott meg minden, mindenki őt nézte, az egyik anyuka olyannyira belefeledkezett, hogy annyira összetejezte a gyerekét etetés közben hogy át kellett öltöztetni a kislányt. Incselkedett a gyerek, na.
Mikor végre bejutottunk folytatta az aranyoskodást. Mindent rendben talált a dokinő – mindenki meglepődött, igaz? – s tudományos szakkifejezéseket is használt a status megfogalmazásakor: szépen fejlődik, aranyos:D Meg is mérték a fiatalurat, pofás kis adatok jellemzik: 76 cm a magassága (sztem annyi azért nincs, nem valószínű, hogy 6 centit nőtt egy hét alatt) a súlya pedig 9060 gramm, ezt elhiszem. Ami érdekes volt, az a fogas kérdés. Említette, hogy bezony a felső fogsorban is kibújni látszik az egyik kis fogacska. Hazaérve megnéztem, s már kinn is volt. Szóval jelentem kérem, a harmadik fog is kibújt:D Mit ne mondjak, elég büszke vagyok, hiszen semmi hiszti nem övezte ezt az eseményt. Mint egy igazi szuperhős, úgy viselte a dolgot. Mostmár tud foggal gitározni:D Este a büszke Apa szórakoztatta a cseppet, olyan jól elvannak:D
Ma délelőtt sokat aludt Toti, ha ezt tudom, simán ledőlök én is. Az óraátállításhoz igazodott, mostmár ismét fél nyolckor kel, nem fél 7kor:D Délelőtt youtube-ozás volt míg pihizett a kis kókuszbuksim, így esett, hogy eljutottunk a megsztáros vidiótól a habverős fülbevalóig. Ebédre megevett egy almát és egy krumplit, a tányér púposan volt, de benyomta. Aztán végre hosszas szervezkedés után sikerült találkoznunk Zétivel és Szandival, jöttek délután vendégségbe. Három héttel idősebb Zéti, már mászik, ül, áll, nagyon ügyesen sertepertél, a szoba összes kritikus pontját megtalálta, kábelek és konnektorok formájában, majd pakolni kell, ha Toti is nekiindul. Édesen eljátszottak, persze nem mondanám, hogy a játékokkal foglalkoztak, sokkal érdekesebb volt a papucs, a távirányító, a szatyor, az újság, a tükör és a másik baba:D Volt kézfogás, simisimi, Zéti egyszer meg is mászta Totikámat. Kicsit beszélgettek is, imádnivalóak voltak nagyon. Szandival is ment a témázás, annyi mindent kellett megbeszélni, hogy nem is bírtunk a végére járni. Közben Toti aludt egyet, aztán Zéti is álmos lett, idő is volt, elindultunk sétálni, gondoltam bankautomatázok meg megyek postára. Nem lett az egészből semmi, az automata nem működött, a postán ezren voltak, Toti ríni kezdett, szóval spuriztunk haza:D Itthon vacsi után persze minden szép és jó lett, játszottak Ottóval sokat, ki is fáradt, fürdés után álomba zuhant sebtibe.
A képek valami miatt kicsit összevissza vannak, de gondolom nem nehéz követni. S végre eszembejutott. A zakuszka :D
