Toti és Erik (az első 2 év)

Szeptember 20-n az ifiúr betöltötte a tekintélyes, 17 hónapos kort, így elmentünk ma megméretkezni. 12 kiló, 82 cm, csinosodik. Írattunk fel D vitamint is, persze az orvosi rendelőbe be kellett surranni, merhogy kisótók dögivel. Közben fel is írta a dottornéni a kistesó adatait, el ne felejtse kihez kell jönnie majd és hova január körül:P A kisautóktól sikerült elindulni, s a figyelemelterelő "hűdeérdekesekezek a galambok" című műsor után Toti gondolt egyet és visszarohant az orvosi rendelőbe, alig bírtam utolérni, berontott, hogy ugye a kisótók. Hát volt nagy vigasság a rendelőben, hogy milyen élelmes ez a gyerek:D

Aztán gondoltam intézek ügyet, egy kis mobilszolgáltató-látogatás volt betervezve: menjünk Pláza, úgyis ezer éve. Sétálva indultunk el az autótól (kicsit messzebb szok parkolni, merhogy az ingyé) s Totika hagyta, hogy fogjam a kezét s végigsétált az úton, oda-vissza szinte végig. Persze intézkedés nem volt, mert már a plázában nincs semmi, minden bezárt. Nade büszke voltam nagyon, hogy ilyen ügyes nagyfiunk van.

Ezen fellelkesedve délután is nekiindultunk, gondoltam nagy naivan elsétálunk a 10 percre lévő boltba, visszük a motort is, hátha megdöntjük a két méteres rekordot. Józsai séta babakocsi nélkül, motorral volt a naiv elképzelésem lényege. Hát nem nagyon volt motorozás, az utca végéig épp elmotorozgatott. Aztán végigsétált az úton, néha megállt kutyát nézni vagy ilyesmi, egyszer majdnem el is kapták a kisujját, bevásároltunk s indultunk volna visszafelé. Legalábbis én. Meg a legifjabb. Neki ugye nincs választása, oda megy ahova én. De Toti kinézett egy kisautót még a "plázában" és mindig visszafelé indult el mikor letettem, a motorra pedig épp ráült. Hiába vittem saját kisautót, neki az nem tetszett. Szóval az odaút kecsegtető mivolta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De edzésben vagyok legalább igencsak jól. S összefutottunk régi kolleginával és nagykisfiával, aki egy évvel fiatalabb Totinál. Szomszédok vagyunk úgyhogy lehet majd bandázni a fiúknak:D

Vacsinál olyan édes dolgot művelt Toti: míg kimentem az innivalójáért, elcsent a tányérról egy csirkecombot és falatozgatott, elképedtem rendesen.

S délután egy másik cuki dolgot tett, hadd osszam meg. Állt mellettem, halántékán kidülledő erei és a nyomós hang árulkodott épp zajló tevékenységéről, melyre rá is kérdeztem, költői kérdés formájában. Miszerint: "Kakiltál?" Erre Toti bólintott egy nagyot, majd mondta, hogy "phűűűű", fintorgott és legyezgetett a kezével az orra előtt, ahogy tőlünk látta. Majd szaladt, hozta a pelust. Lassan lehet majd előtte is jelez néha s kezdődhet a szobatisztaságos project. Vagy bepelenkázza magát. Valószínűleg.