Toti és Erik (az első 2 év)

Ma végre ismét láthattuk a kis pocakban növekedő izgő-mozgót. Otto is el tudott jönni végre ultrahangra, így szinte pislogás nélkül figyelte, ahogy második gyermeke integet, manőverezget és hihetetlen aranyosan helyezkedik, feladva a leckét az ultrahangosnéninek. Végülis sikerült egy képet elcsípni, melyen pont "belenéz a kamerába" a kis édes pofijával. S a nagy kérdésre is megkaptuk a választ, bizony bizony. Három alkalommal is jól kivehetően látszott, hogy ismét kisfiút hordok a szívem alatt, nagy az öröm:D Lesznek itt kérem fiús programok, számtalan. Toti jókat játszhat majd a kisöccsével, nem lesz nagy a korkülönbség így remekül elszórakoztatják majd egymást egy idő után. Otto végig tudta, hogy fiú, s ő is második fiú, szóval tudja mi fán terem az ilyesmi. Bár a kislány esetében is nagy lett volna az öröm, hisz egy apás kislány is rengeteg örömet tud ám okozni a büszke apukának. Nade majd talán lesz egyszer olyanunk is. De most ezt a két csodás kisfiút imádjuk nagyon, meg is érdemlik , hisz olyan kis édesek mindketten. Öröm van és boldogság. S erős férfiuralom a Hágen rezidencián:D

A szavazáson részt vevőknek pedig köszönjük szépen a közreműködést, valamint a hozzászólást is, legközelebb kacifántosítunk a lehetséges válaszokon. Jelenleg úgy áll a szavazás, hogy 29 szavazat érkezett, ebből 15 a kislányra és 14 a kisfiúra érkezett, így a kisfiúra voksolók megérzései voltak nyerők.

Lapzárta után érkezett még egy szavazat a kislányra, msn-en. :D

Az elmúlt napok eseményeiből: voltunk nagyot sétálni családilag, ki sem látszunk a dobozokból meg a munkából, jött Anyu, vitte Totit játszótérre mivel fél a csepp a celluxozás hangjától, ma a Hugi szórakoztatta a kis ügyest, aki képes másfél literes palackból is inni s mellesleg motoros botanikus.

Tud újfajta grimaszt ismét, vagyis sokat.


Szerény személyem egészsége nem javul kellőképp, sőt, szóval ma ismét a dokinál voltam, adott is gyógyszert, gyógyuljak meg gyorsan mosmá. Mit ne mondjak kezdem unni. A hangom felismerhetetlen, jobb, ha suttogok.

Korábban is láthatta mindenki, hogy Toti nagy segítség, ha házimunkáról van szó, mostanság már a teregetésben is jeleskedik.

Csütörtökön mire megérkeztek Anyu és Ágó, már végeztünk is ezzel a tevékenységgel, így elindulhattunk sétálni egy nagyot. Először lábon aztán babakocsival, elfáradt mindenki. Délután pedig játszóterezés volt a program, mondanom sem kell ugye, Toti bírta a legjobban.

Gyorsan eltelt a nap, Ágotákok el is indultak haza, mi is, közben sikerült egy igazán spontán találkát összehozni Krisszel.

Séta, eszmecsere, élménybeszámoló a keresztlyányról, Pannáról, szóval volt min témázni.




















Pénteken délelőtt beszaladtunk az AFP eredményemért, minden negatív, óje. Szereztem beutalót ultrahangra is, úgyhogy :P


VÁRJUK A SZAVAZATOKAT!!!!!!


Beszereztünk egy elengedhetetlen kelléket, egy fúróalkalmatosságot. Totit teljesen megbabonázta a kütyü, nagy érdeklődéssel vizsgálgatta, lehet még vele is álmodott.





Elsétáltunk megnézni estefelé mi az a nagy zaj a Békástó környékén, borfesztivál. Konstatáltuk s halasztottuk a részvételt. Egy teljes nappal.


De szombaton délután ott kötöttünk ki, miután sikerült összehozni egy találkát Edittel, Matyival és a kis Klárival elsétáltunk a rendezvényre s ott fogyasztott mindenki mit megkívánt s mit lehetett, közben persze volt miről beszélni. Bettyék is épp arra jártak, úgyhogy Nórika és Toti tudtak egy kicsit bandázódni. Nórit a babakocsi kereke, Totit pedig Nóri érdekelte. Így van ez kérem. Miután eleget fesztiváloztunk - Toti megunta a nem szabadon rohangálást - elindultunk hazafelé. De még előtte az egyetemnél megnéztük a távirányítósautósokat, Toti nagy örömére. Jól aludt a gyerek, volt mit feldolgozni.


Tegnap Nyíregyháza volt az úticél, Nagyiék csak lestek mekkorát nőtt megint Toti és miféle mutatványokat tud már, izgultak. Nagyapa épp fejen nem állt, hogy elszórakoztassa a dédunokát, Nagyi pedig abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Toti megtörölte az orrát. Sokszor. Szóval a Dédiéket sikerült elbűvölni rendesen.



Otthon pedig nagy pörgésben volt az ifiúr. Miután megebédelt rengeteg dolga akadt. Kosarazni kellett (nagy kosárba beleülök s úgy húzatom magam mint egy kis csónakban), erkélyezni, legozni, aprópénzezni, labdázni, kukkolni, felfedezni mindent, s mindenkit mozgásban tartani. Volt finom tengeri is, a kis KukoricaJancsi igen ügyesen fogyasztotta a finomságot. S ugye mivel az úton aludt, így a délutáni alvásról szó sem lehetett.















Ottoval igencsak furcsállottuk a megszokottól eltérő viselkedésformát amit tegnap éjjel követett. Felkelt kétszer is, mindig peluscsereigényes helyzetben, szóval reméljük, a túlzott kukoricafogyasztás számlájára írható a dolog. Ez nem zavarta a ma délelőttünket igazán, nagyot sétáltunk és játsziztunk, sejbevidáman.