Toti és Erik (az első 2 év)

Igen jó dolog a nyár, meg a meleg, újabb kihívások elé állítja az embert. A hétfő éjszaka elég komoly hisztizéssel telt, sikerült megfejteni a kiváltó okot, melege volt a kicsikének. A csini kis combját kivillantós bodyban nyomja azóta is, egy zoknival vagy kiscipővel párosítva, naon szesszi:D

A keddi napon is jöttek babanézni, nevezetesen Betty, Csabi és a kislányuk. Már látszik kicsit Betty pociján, hogy ketten van, nagy a szánsájnhepinesz náluk:D Elbűvölte őket a baba, és nagyon örvendezve nyilatkozták, hogy nekik is lesz egy ilyenjük nemsoká:D És a gyermekeink már nagyon közel kerültek egymáshoz életük ezen igen korai szakaszában, Ottó volt felül. :D Amúgy meg nagyon izgi ez a terhesség-dolog, ahogy növekszik a kicsike a pocakban. Csodajó:P Koránkelős emberek lévén hamar elindultak, Ottó is hazaért. Nem bírtunk elindulni sétálni a nagy vacsorálás meg minden miatt, csak elég későn, aztán fürcsi, és alvás. Hááááá. Alvás, mi? Na az nem nagyon ment, éjfélig ment a ribillió, ismeretlen okból. Nem szünet nélkül, de elaltatni nem tudtuk, az fix. Aztán éjfél után sikerült nagy nehezen, aztán éjjel keltünk kétóránként. Meleg van, szomjas a baba. Nemtom mikor lesz itt átaludt éjszaka, de lesz egyszercsak.

Szerdán jött a védőnő, el volt ámulva OttóNorton csodálatosságán. Adott tippeket a meleg időre, hasznosakat, mint mindig. Jól kikérdeztem:D Délután volt egy kis siesta, aztán befutott Ottó ebédelni, gulyásleves és a töltött káposzta utolsó adagját érkezett elfogyasztani. Nos én bevállaltam a levest, ő a kápit (mondjuk azt ugye én nem is ehetek). Nem is eszik töltöttkáposztát egy ideig, asszonta. Aztán Ottó el, alvás csapó kettő. Több mint fél órát aludtam, mikor letelt az egy óra, mikorra hugi ígérte magát. Jött is, csodálta az alvó gyermok, addig én mosogattam és vasaltam, főleg pelenkákat, oh yeah:D Elkészítettük az első képünket hármasban, időzítővel, nem alegjobb időzítéssel, történt ugyanis, hogy estebéd után a fiatalúr pozíciót váltva igazi babás reakciót mutatott be, azonnal nekiveselkedett a büfögésnek. Jobb megfigyelők egyből meglátják az eredményt, amúgy is széles mosolyunkat a büfizés ténye tovább kanyarította:D

Este ismét sétiztünk Ottóval, megvacsiztunk az Avesztában. Na az nem volt egyszerű. Ottó beküldött engem, hogy vegyek kaját. Olyan 10 perc alatt sikerült is kiválasztani valami olyat, amit ehetek, örültek is a mögöttem állók, viszont remélem ők is jól szórakoztak az „only paradicsom”, „after két girossz” felkiáltásokon, amivel a pultosnő vezényelte az authentic „szakácsokat”. Na a kaja után izibe mentünk is haza, volt olyan orkán az egésznapos kánikula után….Még jó, hogy vittünk mindenfélét a sétihez, nemcsak a csodamenő nyári kisszerkó volt rajta, amit Mónika és Szilvike hoztak. Kellett a sapka, mózeskosárvédő akármi (talán lábzsák a hivatalos megnevezés, valaki??)

Sajna ez az éjszaka is kicsit nyűgös volt, alvás közbe soxor felsírt a baba és ennek eredményeképp Ottó igen fáradtan indult munkába csütörtökön. De nagyon nagy nap volt ez, hiszen eladott egy IBM server-t az egyetemnek, ez csodás, nem gyakori dolog, az országban kevesebb mint 10 ilyen cucc van. Szal BÜSZKE!!!! Este elmentünk sétizni, utána benéztünk a Teniszkébe (mostmár Objektum –ejtsd: Ojjektum) ahol Ottó találkozót beszélt meg két baráttal. Nos, amint a babakocsi sebessége 0 km/h ra csökkent s Lac beköszönt a babakocsiba, a gyerek elkezdett ribilliózni. Rátört az éhség. Nembaj, legalább ezt a helyi italellátóegységet is megnéztük, nameg a srácok is meglátták élőben a királyfit. Otto hazakísért minket, felcipeltük a babakocsit és huss, ment csatlakozott a srácokhoz, kicsit ünnepelt, kikapcsolódott.

Magam maradtam a fürdetésre, így gondoltam szervezek valakit én is. Hugi épp nem ért rá, Szami online volt és épp nagyon nem akaródzott semmit csinálni, így nem volt nehéz idecsábítani. Onnantól h kimondta, aha, 1 percbe se telt s offline lett, 10 perc múlva itt csengetett. a jövendőbeli váákumként ideszippantotta:D Babázás, fürdetés, csupasz babahabtest-csodálás, közben igazi csajos világmegváltás. Ez mind mind programpont volt. Teljesítettük mindahányat. Öltöztetni nem, de fésülni meg merte Kata. Aztán jól elaltattuk az illatos babát és folytattuk az előzőekben ismertetett teendőinket:D Ottó haza is ért, félkómában mondtam neki, nem baj, hogy a baba keresztben fexik az ágyban:D Hason aludt el, Ottó visszahelyezte pozícióba, de a gyereknek valószínűleg nem tetszett, ezért visszabillentete a kis buksiját, így aludt tovább keresztbe. Azt merjük mi képzelni, hogy úgy alszik ahogy mi fütyülünk. Naggyon naííív.:D

Laza kis péntekünk van, a csepp egész jól viselkedik so far, Otto is egész délelőtt itthon volt, úgyhogy panaszra semmi ok. Elindult egy kicsit a céghez, itthon megy a pihi:D Szívesen aludnék én is, de a 10percenként kínlódvaerőlködve felkelős típusú alvás zajlik mellettem, így nem tudnék aludni. Pedig bíírnék. Mondjuk mikor nem.

A dolgos hét első napja igen jól telt. Elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, aztán ordas nagy chatelésbe fulladt a dolog. Megtudtam hogyan is tett szert kalandos úton spanyol nyelvtudásra kevves kollegina, kismama-sorstárs, ki Lőrinc nevezetű babájával tengeti a kismamák hétköznapjait. Címszavakban: Kolumbia,fősuli, aztán egy másik, gerillák, lövöldözés, joggal aggódó anyuka, dolgozó apuka, amúgy kedves emberek, jó bulik, finom kaja, Karibi kirándulás……well, must have been quite an experience:P

Délután rendezkedtem, mostam satöbbi, a konyhában bemutattam egy izgalmas mutatványt a tűzzel. Senki nem látta, így tapsvihar sem volt. Legjobb barátnőm, a szilvija papírtörlő közelebbi kapcsolatba került a tűzhely lángjával, így haláltmegvető bátorsággal tudtam csak megmenteni a frisse kirántott húsos palacsintákat. A papérost eloltottam, s a nagy izgalomra be is ebédeltem:D

Aztán következett a nagy séta-hadművelet. Hogyan szervezzük Ottót haza. Sikerült. Csapó 1: Elindult, aztán visszahívták. Csapó 2: hazaért, baba a mózesben, usgyi. HAHHA. Azt mi csak úgy hisszük, hogy megyünk. Megmutatta a kis rebegő nyelvecskéjét, vagyis sírni kezdett. A checkliste haladva hamar kiderült a kiváltó ok, éééhes. Na, remek. Evés, Ottó közben telefonál, a baba békésen lakmározik. Csakhogy a lányok fél óra múlva érkeznek, nekük meg még le kell menni. Telefon, hótrendesek, jönnek egy óra múlva, valahogy csak eltöltik az időt. Csapó 3: gyermek jóllakva, irány a nagyvilág. Enyhe túlzással. Voltunk boltokba, vettünk ezt-azt az éhen-, szomjanhalás elkerülése végett.

Aztán összefutottunk Zsoltival, Tomó tesójával, aki bezony gyermekorvos. Szegényt kifaggattuk az úton:D A ház előtt megjelent Bug, a szomszééd, hozta nekem a Ygomis pedomééétert. Ami csak látszatra lépésszámláló, amúgy arra való, hogy lemérjük, ki mennyire PEDO, kit kell távol tartani a gyerektől:D A napon, mikor megérkeztek ezek a cuccok a céghez, intéztettem egy ilyen kütyüt magamnak, és megtudtam, hogy bezony jóó sokan pedok, mindenki rázta egész nap:D A királyfi biztonsága érdekében tett lépésekért köszi Katának és Bug-nak. Vagy mondhatnám úgy is: Thank you for your corporation, illetve Thank you for your patient. Ehh.

Jöttek is a lyyáááánnyok, a nyújorkos lyányok. Krisztike, ki az irodán volt, s Judit, a Kőrössy, ki angolt tanított. Mindketten ugyanazt csinálják még most is, csak már nem a New Yorkban. Onnan eljönnek az emberek, valami miatt. Szóval, jöttek és hoztak egy nyári szerkót Nothing could be cleaner felirattal a hátsó fertályon (na ez most milyen jé?) és kis előkéket. Meg ugye nagyon élvezték a babázást, a királyfi szépen bemutatkozott, izibe oldalbaböffentette (szaxóval:bukott) Juditot, de valahogy egy ekkorára nem lehet haragudni. Bemutatta a pukkantótudományát, nézegetett, mondta, elvolt ölben is, szóval minden remekül alakult:D Aztán a nagy nyugodalom éhséggel zárult, így a lányok elindultak, s magunkra maradtunk. Közbe ugyanis Ottó is elindult, focizni. Nagyon éhes volt a gyerek, majdnem egy órán keresztül tömte a kis bendőjét. Növeszteni kell azt a pofás kis tejhasat, kérem. Mire előkészítettem a fürcsit, hazaért Ottó is, így a királyfit az apja tisztogatta le. Aztán ien hamar álomba is zuhant a csepp, mi még megnéztük a Szülifelit, és hamarjában követtük a példáját. Bár most nem az történt, amire számítottam, éjfélkor már kezdődött a ribillió, aztán még kétszer. Ez is rekord, gyakorisági.

A vasárnap nyugisan kezdődött, majd érkeztek a lyáányok királyfinézőbe. Csucsika és Szilvike egy biciklivázzal a nyakukban állítottak be:D A baba épp elaludt, de szerencséjükre, nemsoká fel is kelt, így meg tudták csodálni a kis pindurságát. Hoztak ám ajándékokat is:D A beígért metálos rugdalózó megérkezett, hamarosan jó lesz a kicsire, csíkos nyári rugdalózó, sapival, kis bodyk (ejtsd: badi:D) elefán, víziló és rinocérosz mintázattal, plassz kencefice erősnapsugárzásra, nameg a bármire felapplikálható, halk, de mégis zümmögő dongó. Ez mind a babának, nekem megy egy hiperérzékeny bőrűeknek való (mert én beza oan vagyok) arclemosó cucc. Lyányok lyáányok, ez csudaszupi ajándékcsomag ez:D A gyermek is igencsak enyerte a lányok tetszését, simizték, drukkoltak a pukizásnál meg minden. Aztán jött a zéhesbaba műsorszám, a lányok a nagy csodálást befejezték, s huss.

Délután gondoltuk Ottóval, lemegyünk sétálgatni F1 előtt. Ahha. A baba a mózeskosárban hajszálhíján, esőcseppek a gravitációnak ellenállni képtelenek, mi maradunk. Véletlenszerű kapcsolgatásomnak eredményeképp elkezdtem nézni egy jó kis japán rajzfilmet, igen jó volt. A vándorló palota a címe, ki az effélét kedveli, ajánlom figyelmébe. Mire annak vége lett, meg a formaegynek is, fiatalúr teli bendővel leledzett a világban, így elvittük egy kis sétálgatásra. Be is vásároltunk, Calypsoba is beültünk, minden remek volt. Jöttek estére Anyumék, úgyhogy még egy kört sétáltunk, Anya kipróbálta a babakocsit, mi meg utána:D Aztán még volt egy kis családi babázás nálunk, ahogy kell. Utána fürcsi, pocc. Majd néztük a Mission Impossible-t. Vagyis arra aludtam el:D Viszont nem tartottuk magunkat a hosszú alváshoz, sajna nem fél négykor kellett felkelnem első ízben. Nade ez ilyen, mézesmadzag témája…..

Ottó Norton első gyermeknapja ilyen mozgalmas egy nap volt, jövőre megyünk majd vattacukrozni is:D S valószínű akarja majd a kisautókat meg a lufikat meg mindent. Mellesleg ezen a napon betöltötte az öt hetes, tekintélyes életkort:D

Ottó Norton pakkot kapott

Megintcsak sikerült jó sokat kihagyni, nade sebaj. Csütörtök, nem volt túlzottan eseménydús nap. Szokásos babázós dolgok történtek egész álló nap, a kis elegáns fijatalúr nem ment sétizni, mert eleredt az eső indulás előtt pár perccel, nyíílván, mikor máskor. A ventilátor bűvöletében viszont rendszerint tölt hosszú perceket, mikor az ég felé emeli tekintetét, bezony gyakorta azt csodálja. A lapátokat. Viszont csütörtökön OttóNorton pakkot kapott:D Nem kicsi szervezés után sikeresen abszolváltuk a tranzakciót, Marci és a csomag egy helyen, itt. Szóval eljutott a csomag Ámérikából, az kolléga, Enrique volt olyan drága és küldött egy szupermenő kis szerkót amiben majd lehet kérem jönnimenni:D Köszi Enriquének és Marcinak is.

Ezen a csütörtökön esett az is, hogy megváltoztak a számok. A mérlegen. Eddig 3-al, majd 4-el kezdődő számokat mutatott. Aztán fogta magát és már mutatott ötöst is. Szóval ma betöltöttük az 5 kilót kérem, ez a gyerek nem éhezik, nem érheti szó a ház elejét:D

Grandma's visit

Az egészheti próbálkozások ellenére sem sikerült napközben aludni. Vagy volt mit csinálni, vagy egyszerűen nem voltam álmos, vagy a baba nem úgy akarta. Eljött a péntek, semmi program kilátásban, gondoltam alszok. Otto anyukája telefonált ugyan csütörtökön, hogy lehet jön, de gondoltam, ha biztos, csörög még egyszer. Na ez így is volt. Csörgött. A kapucsengő, nem sokkal elavás után. Na jólvan, utána már nem tudtam visszaaludni, kicsit morci voltam utána délután, bevallom. De az onoka az onoka, őt nem lehet nem meglátogatni:D Ez érthető, nyilvánvaló. Este sétálgattunk egy cseppet, aztán Ottó hazavitte az anyuját, este fürcsi, aztán aludt is. Volt egy film, a Gépész. Spanyol thriller, az a tipikus különös fajta. Az egész olyan sötét volt és fura, nameg az elmaradhatatlan félelmetes zene. Álmos voltam, de úgy gondoltam (één naíííív) hogy a gyermek betartja a 3órás kis rendjét, így egy órára nem akartam elaludni (na ezt sem tudom megmagyarázni, lehet kövezni, kimondom: Jehova:D ) http://videa.hu/videok/film-animacio/brian-elete-kovezes-fekete-film-humor-HvmF9ZqA1VT9OXei

Na a számításom nem jött be, a kicsi épp azután ébredt hogy már vége lett a filmnek (volt benne fordulat meg minden, mondtuk, h. fúwazze) és már naggyon nehezek voltak a pilláim. Na akkor fel is kelt. Egyemmeg. De onnantól hozta a szokásos formáját:D

Sleepy Saturday

Szombaton ismét kettecskén maradtunk, ugyanis Ottó elígérkezett. Reggel Tomó és Evok jöttek ( nem naagy fekete ótóval, nem, nem) és elvitték Tomóékhoz segédkezni:D Felvette a játszósszerkót, a srácok megvizsgálták OttóNortont, aztán magunkra maradtunk. Behoztuk a nagy lemaradást, délután fél négyig követtem a szabályt, miszerint mikor a baba alszik a mamának is aludnia kell. na én azt tettem.

Egyik ébredéskor kaptam a nagy hírt, megszületett Luca! 4, kilósan, természetes úton. Egyemmeg a kishölgy összekapta magát és úgy döntött nem várat tovább magára, az Anyukája átment a türelmességi teszten, eljött az idő. Fel is hívtam a boldog mamit, de sajna csak pár percre tudtunk beszélni, azóta is vissza vagyok hívva ( ollé, be szép is a passive voice magyarul, a macska fel van mászva a fára tipikkus esete, ugye) Sebaj, türelmesen várom az élménybeszámolót:P

Aztán eltelt a délután, este viszont egyedül fürdettem, for the very first time. Hát végülis a vízzel teli kád cipelésével megvártam Ottót, egyébiránt megy ez egyedül is:D A béjbi nyolc körül elköltötte a kis vacsiját, aztán megtisztálkodott, aranyoskodott, s úgy esett, hogy fél 10 körül már aludt is. S legközelebb fél négykor ébredt!!!! Elkezdődött. Lassan de biztosan el fogunk jutni az átaludt éjjelek csodás mezejére. Érzem.

Megvolt az első hófordulónk, május 20n. Ugye a nagy képtörléssel kezdtem a napot, Ottó elment világgá. Aztán a kicsi úgy ébredt, hogy épp ébren voltunk a nagy pillanatban 7 óra 59 perckor. Visszajátszottam fejben az eseményeket, háát nagy dolog ez, kéremszépen:D A fiatalúr valahogy egyik szerkójával sem volt elégedett vagy csak én vagyok béna a pelenkázásban vagy nem is tudom, de a nagy hófordulót gyakorlatilag az öltözőben tartotta a fiatalúr, én meg mostam:D Háromszor öltözött át napközben, aztán természetesen még egyszer, fürcsitime után. nagyjából ezt csinálta napközben, séti nem volt sajna. Otto a szokásosnál hamarabb hazakeveredett Fehérvárról, így nem kísértett az egyedül fürdetés rémképe. Nos, fürdetéskor jól lemértük az adatait. 4890 gramm a súlya (3480 grammal született), a hossza, illetve a magassága:D pedig 56 centi (hivatalosan 48 centivel született, Ottó szerint szarul mérték le, 2-3 centi tévedés van, de ez most így marad) Jól megköszöntöttük a kicsikénket, persze ő nem nagyon tudta ám, hogy mirefel kap a szokásosnál jóval több puszit, de végülis nem nagyon érdekelte valószínűleg. Éjszaka nagyon jól viselkedett, aludt rendesen.

A szerdai nap nagyon aktívra sikeredett. Reggel előzetes egyeztetés alapján Krisz jött, hogy megyünk sétálni. Hm. Ő is akkor látta OttóNortont mikor még a kórházban voltunk. Nagyon tetszett neki a királyfi, még jó:P Épp már majdnem elindultunk, mikor csengettek. Hm. Ki lehet az? Biztos megint be kell engedni valakit. Csenget fenn is, mégse a szomszédhoz jöttek. Nyitom az ajtót: Jedi! What a surprise:D annak szánta és az is lett. Szóval jól meglepett:d Hozott egy plüsskutyát (ami rénszarvasszerkót visel) a kicsinek. :D Aztán nagy nehezen elindultunk sétálni, négyesben. Tök jó volt. Szal meglepetésvendég is volt. Rég találkoztam mindkettőjükkel, szóval csodás volt:D Krisz ment dolgozni sajna, szóval nem tudott már maradni sokáig, valakinek a szoftvermezőket is meg kell kapálni ( he te nem, Maszkólány barátném, akkor majd én nyilvánosságra hozom;)) Jedi még ráért egy kicsit, segített felhozni a babakocsit, aztán még maradt babázni. Hát különös dolog ez, az egyetemen még nem gondoltunk ilyesmikre. De neki is tetszett a kishaver:D

Aztán jött a dottornéni, egyhónapos kisbaba vizsgálatot végezni. Na kérem, Áginéni úgy csinálja ezt a dolgot, hogy bejön és elkezd beszélni, ezt csinálja míg ki nem megy. Ez fantasztikus, csak sajnos nem tudom tőle megkérdezni amit akarok, vagyis igen, de már az ajtóban. Nem egyszerű:D Nade a vizsgálat. A babahabtest tökéletes, megvizsgálta tetőtől talpig. A mérésünk nem volt pontos, nem 56, hanem 57 centi magas a gyerek. ( Pontos mérési eredményt a következő módszerrel érhetünk el: kemény könyvet állítunk a feje búbjához, aztán a lábát kinyújtjuk, és a talpához egy másikat. a két könyv közötti távolság adja a baba hosszát. ) Fejkerület 38 cm, mellkaskerület 39cm. Ez is jó. A súly kicsit több, de nem baj, a gyerek tudja mennyi kaja kell neki, megvonni tőle anyatejet nem lehet, meg a tejes babák ( micsoda kategória) ilyenkor hirtelen kezdenek el magukra kapni pár dekát, de ez a tendencia nem marad meg, jól is néznénk ki. Bőre szép, seggepartja látható, férfiasság rendben, „Nősülhet a gyerek”, medence rendben.

Sajna egy kis szívzörejt hallott, ettől be is paráztam rendesen. terhesség alatt elküldtek kardiológiára, a második szívultrahang kimutatott valami shunt-öt pár milliméteres átjáró a pitvarok vagy a kamrák közt. Nem mindegy, tudom, deaz egész vagy 2 milliméteres és az oxigéndús vér áramlik ideoda, ez a jobbik eset. Hát nagyon jó, mit ne mondjak. Remélem a gyerek nem ezt örökölte. Aszonta a doki, hogy ne izguljak, ezt simán kinőheti még, meg ellenőrizzük folyton és akkor nem lesz gáz. Nameg én is felnőttem egy ilyennel úgy, hogy nem is tudtam róla. kiskorombn nekem is kellett járni dokihoz ezzel. De akkor azt mondták minden OK, kinőttem. hogy azóta visszajött e vagy mindig is ott volt azt nemtom, de nem észleltem sosem, hogy baj lett volna vagy lenne a szívemmel. Nade mégis jó lenne ha kinőné. vagy ha csak az a hülye fonendoszkóp lenne rossz és a gyereknek nem lenne semmi aprócska baja se.

Elkezdődött a paramami létem. Mióta tudok OttóNorton létezéséről iszonyatosan bírok parázni. Ugye mikor kiderült, hogy van, már 3 hónapja, volt egy hullám, mert műtöttek meg nem is mondhatnám, hogy túlságosan egészségesen éltem. De a kis vasgyúró mindent túlélt, most is vigyorogva alszik a kiságyában, a méltán népszerű kaktuszpózt felvéve. Aztán ugye a terhesség alatt az „ugyemindenrendbenodabenn” para, időszakos megjelenése volt megfigyelhető. Nameg a szülés jajjaj. Aztán utána, minden oké, egészséges. Van tej, remek. Aztán a sárgulási para, aztán az elmúlt, jött a hasfájós para, ezt kiegészítette ez a szívzörejes dolog. Életünk predesztinálva van szülőként, a gyermek megléte felett érzett örömöt mindig kísérni fogja az érte való aggódás. Majd eljön az idő, amikor ez már ciki lesz, na akkor kell visszafogni magunkat, főleg nekem:D Nooo way, hogy anyámasszonykatonája legyen. Nem is lesz, itt van Ottó, majd Ő kontollálja az eseményeket. Nem lesz egyszerű nem elkapatni, túúúl aranyos. Az ő érdekeit kell szem előtt tartani, remélem sikerül majd;) We will do our best, for sure.

Miután elment a doki, rendezkedtem meg ilyenek, aztán jött a hír Ottótól, hogy nem ér haza időban,csak jó későn. Így séti kizárva. A remény hal meg utoljára alapon, kicsit bízva abban, hogy mégis hazaér, egész sokáig hittem azt, hogy kétszer is sétálunk ma. Nade nem. Pedig Szandiékkal babanézős babakocsis csúcstalálkozót beszéltünk meg, ezt át kell tennünk valamikorra, nagyon úgy fest. Szándék megvan, remélhetőleg ezt sikerül tettekben is manifesztálni. Akkor láttam Zétényt, mikor 4 napos volt, azóta mindjárt kéthónapos lesz. Mostmár igazán high time hogy találkozzanak a srácok:D

Ottó igen fáradtan esett haza, besegített a gesztenyés süti befejezésében, (nem életem fő műve, de egynek jó) aztán babafürdetés, és annyi, BL döntő volt az este, azt kellett nézni. Sajnos nem tudott a fia csatlakozni, mert az a gonosz anyu (szerény személyem) ágyba dugta azt a gyereket. Aztán én is aludni tértem, majd iszonyatos ordításra riadtam fel félálomban. A BarBárban szurkoló tömeg nézte a meccset. A másik szobában meg Ottó. Ő nem ordított, mert nem a kocsmában volt és amúgy is felnőtt módjára kezelte a helyzetet, de a hangok alapján kikövetkeztettem, hogy 11s rúgás folyik. Bekapcsoltam mondom megnézem már mi történik. Az ordítás egy kihagyott 11s nek szólt. Ezek mindig elég izgik, pattanásig feszült idegszállal rúgják a 11seket, az összes játékos, néző, mindenki zabszem pozitív. Nah most sem csalódtam, hótizgi párbaj volt. Végül a Machester United győzött, a Chelsea szomorkodott. Na azt már nem követtem nyomon, ott már ment a zalvás:D