Toti és Erik (az első 2 év)

Asse tudom hol kezdjem, mégiscsak nagy volt a kihagyás. (A)


Mint ahogy a képeken látszik, a Cannes-i kula még nem volt olyan jellemző, mint mostanság, vastag gúnyában nyomult Toti.











Tésztaevés, telefonálás. Nameg az autó. Hihetetlen, vagyis annyira nem, de imádja körbejárni az autókat, körbetapogatni, megnézni a kerekeket a lámpákat és a rendszámtáblát, lehetőség szerint belülről is nagyon felfedezni, elakadásjelző, duda, index, ablakmosó, magnó, kislámpa, kis lehajthatós tükör, sebváltó, kézifék, szóval minden.




Csütörtökön este mentem úszni, nem volt valami megnyerő a dolog, úgyhogy elmentem pénteken reggel is gyorsan. Aztán elindultunk délelőtt Nyíregyházára sebesen. Ez volt a baj. A rendőr az angyal épp arra repdesett a kis mérőradarjával, a kacsacsőr meg egy számomra nem kedvező irányba nézett, nem indult jól az utunk. Eljutottunk Nagyiékhoz épségben, okoztunk nagy meglepetést:D Toti is, előző este már tett kettő lépést kapaszkodó nélkül, aztán nagyiéknál háármat:D Szóval lassan elindul, egyelőre azóta átlagosan napi7 lépést tesz meg önállóan. Volt nagy öröm, hogy elindult, körbesétáltatta a dédiéket a lakáson vagy hatszor, megszerelte a tévét is, úgyhogy csupa haszon volt:D Otthon is folytatta a tendenciát, bár mivel az alvás kimaradt, fáradtságára való tekintettel nem lépdesett elengedett kézzel. De körülnézett alaposan, az egyszer szent:D

Felült Api biciklijére is, úgyhogy mostmár más szögből is megtekintette kedvenc járgányát. Hazafelé édesen el is aludt, nem csoda. A dugót okozó pacikról már lemaradt.




















Sajna a nem kifejezetten lottóötösnyerős nap más meglepetést is tartogatott, a szőrén-szálán eltűnt pénztárcáét. A becsületes megtaláló visszaszolgáltatta az iratokat. Nem ingyen. Vastag a bőr az emberek képén, de nagyon. A csodálatos pénztárcámat is visszaadhatták volna, ha már ilyen "jószívűek", nameg az úszóbérleteimmel sem hiszem, hogy tudnak mit kezdeni. Nem firtatom tovább, hisz csak feldühít, lényeg a lényeg: tényleg vigyázzatok nagyon a cuccaitokra, de legfőbbképpen magatokra;)










A hétvégén szülifelit játszottam, a fiúk lenn, én fenn serénybe.



Vasárnap eljutottunk babaúszásra. Nagyon élvezte a kis vizimutymuty, pancslt ezerrel:D Délután megnéztük a másik nagyit, nameg egy kis kertrendezés sose árt;)

Fűnyírásból ötösre vizsgáztak, a motor viszont nem nyerte el a királyfi tetszését. Egyébként remekül érezte magát a friss levegőn:D





Hétfőn főstandard napunk volt, kedden pedig főelfoglalt, rohanós:D Reggel mentünk méreckedni, 10900 gramm, 76 centi a fiatalúr.
Amit kell, tudja, minden oké. A csjok is érzik, hogy nagyon ott van a szeren, hiszen délelőtt Borkával találkoztak, nagyon játsziztak, mondjuk inkább egymás mellett, mint együtt, de mégis, addig Anyuék pedig tudtak egy jót beszélgetni. Délután pedig Nórikával futottunk össze, ezt teljesen spontán, úgyhogy volt autóvizsgálás, bandázás, aztán séta és játszi Ágóékkal:D


A kis superman úgy iszik szívószállal, mintha mindig is ezt csinálta volna, s tud gejzírt is generálni, a doboz megfelelő pontjainak összenyomásával.






Nagyon élvezi amúgy a játszóterezést, a homokozóban perceket is eltölt egy helyben, körbejárja, minden játékot megnéz, lenyalja a homokot róla, megy tovább. Ágó a héten sokat jött velünk, szerencsére ránkért, szegényt húzgálta Toti ide-oda.


Szerdán lett 13 hónapos a kis drága.
Semmilyen különösebb ünneplés nem volt. Semmi tüzijáték.




Tegnap nagy meglepetést okozott a fiatalúr reggel, kilencig aludt. Így későbbre tolódott minden programunk, a játszin nagyon kemény az ötszáz fokban. De amint elálmosodott hazajöttünk, kicsi ebéd után el is aludt, mi is bekajáltunk a Hugival és siesta. Aztán újabb evés és indulás. Nem volt egyszerű, de összehoztuk a tlálkozót Ágival és az ikrekkel. Sárikával nagy barátnők lettünk hamar, s ahogyan csúnyán nézve "ijesztgeti" az anyukáját, miközben Mikike kacagja, elképesztő produkció:D Édesdrágák nagyon. Kicsit álmo-nyűgösek voltak, de jót sétáltunk, tudtunk még beszélgetni is jó sokat, úgyhogy remek volt. Még egy kis játszóterezés a ház mögött azért belefért Toti sűrű programjába:D

Ma ebben a hőgutás időben nem volt nagy sétálgatásra se idő se erő délelőtt, nameg jöttek a szíjat felszerelni a megfelelő helyre a mosógépben. Csőstől jön a baj, aje. De állítólag bazinagy mázlink volt mert lehetett volna százszor rosszabb is. Főoptimista hozzáállás, jesszokédollár. Délután jubiztunk, Toti számára a homokozószettből a gereblye a legnyerőbb, azt is a sétálás közben magasba tartva alkalmazza, nem mondanám rendeltetés-szerűnek. Összefutottunk régi ismerősökkel, de nyugodtan beszélgetni nem lehetett ám a repkedő gerebélyék s az egyre türelmetlenebb fijatalúr miatt, de a vihar hírére egyébként is sátorfaszedés, s mien jól tettük. Jelentem, mostmár nem hagyja hidegen a vihar látványa a kis Totit, nem szerette. De most békésen szundít:D